Verskufár

 
Cigányszekér zörög, a ponyva rajta
a rím s a ritmus, borzos háremed.
A gondolat törött cserép, a vajda
koszos kezével int, s fizet neked.
 
Vigéckedő vagy, széles útra rátért,
és hajt tovább a dicsvágy hátszele.
A jussodat pár bókoló barátért
elárulod, de kit szolgálsz vele?
 
Olyan máz nincs, mi téged eltakarna,
az ég sem ad szavadnak több hitelt.
Elég lesz majd erőd s a díjak arra,
hogy veszted méltósággal elviseld?
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Nagyon jól áll ez az ironikus hang is Neked! Bravó, Csilla!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Csatlakozva Katához, nagyon jók,  ezek a ( talán megérzésen alapuló)  "föggöny mögé" nézek, látok, verseid is, Csillám.

Ölellek. :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, Lányok, a figyelmeteket! Nem annyira megérzés..., az első strófát átírtam, még nincs kész a végleges, hamarosan javítom.:)

 

lnpeters képe

Itt a példa, hogy - minden dogmatizmussal ellentétben - mennyire remek lírai eszköz lehet - jó kezekben - az allegória.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm a méltatást. Még adós vagyok az első strófa ígért átírásával, csak annyi változata született, hogy egyelőre nem tudtam dönteni. :)

 

hubart képe

Laci meglátásához csatlakozom, tényleg remek allegóriát írtál, kedves Csillus! Gratulálok!  :) 

Csilla képe

Haász Irén képe

Tetszett!

Csilla képe

Bieber Mária képe

Jó vers. Allegóriád érthető, világos üzenete megállít, elgondolkodtat.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Köszönöm a véleményedet! Örülök, hogy látlak, Hespera!