Zátony az Idő medrében

Zátony az Idő medrében,
Ahogy egykor - nagyon régen,

Meg ahogy sokszor - korábban,
Történelem vakfoltjában.

A jól ismert végzet-fajta...
Vajon túljutunk-e rajta?

Zátony az Idő medrében;
Végzetfelhők sötét égen.

Döngnek a rossz sötét dobok,
És a világ ott toporog

Már ismét a kapuk előtt...
Újra leszállnak a ködök...

Megremeg a végzet ujja;
Ki tudja, hányadszor - újra...

Civilizáció-kapu...
Nem marad se por, se hamu,

Hogyha mi is rajta vesztünk...
Nem tudják majd, hogy léteztünk.

Megint újra -
Ahogy régen...
Zátony az Idő medrében...