Az ész csak az anyag foglya,
Matéria kezét fogja.
Isten lényegét nem érti,
Sohasem fogja felérni,
Mert isten és a ráció
Két egész más dimenzió.
Amaz a
Nagy Határtalan,
Emez meg anyagban fogan.
Eszemmel a Földön élek,
Létezésem meg -
A Lélek.
A Lelkünket Isten fogja,
Az ész meg az anyag foglya.
Margaréta ring szerényen,
karcsú szirma- pille szárnya,
ring a réten hófehéren,
ki-kivillan karcsú bája.
Aranysárga napkorongja
ezer sóhaj bársonyfészke,
szerelemről álmodozva
nyújtózik az áldott fényre.
Szorgos méhek zsongják körbe,
virágporcsók mindnek vágya,
s margaréta áldott gyöngye
Tavasz-tervek gyermekhada,
Szép, pirospozsgás csapat;
Viháncol ünneplő ruhás,
Kivirágzott fák alatt.
A lelkünkből bújnak elő,
Mint a friss Remény-sereg;
Lehet álmodni,
Lesz Jövő,
Újra itt a Kikelet!
Háborút bégetnének a birkák,
Világégés tüzét visszasírnák.
Kis szikrából így is túl nagy tűz lett,
De a mindenható fegyverüzlet
Növelné a profitját rogyásig,
Harcolna az utolsó ukránig.
Birka-agyban bűzölög az eszme,
Azt képzeli, nem a pénze veszne,
Szegény emberek halnának rendre,
S ő maradna biztonságban, messze...
Civilizációnk vesztét írnák;
Háborút bégetnének a birkák.
Ha pisztollyal lősz a múltra,
Ágyúval lő a jövő;
Elbánik a túlerővel
Fegyver nélkül
Az Idő.
Ha puskával lősz,
A jövő
Neked ágyúval felel,
Profán őrültség Istennel
Mindhiába felesel.
Ha drónokkal lősz,
Úgy se lesz,
Globális pénzuralom;
A végén majd
Toprongyosan
Kuporogsz a romokon.
Elfeledett hadvezérek
Pantheona lett a múlt;
Nemzet-emlékezetünkből
Számos régi hős kihullt.
Voltak a török időknek
Régi, híres hősei,
De nevüket ma már csak a
Hadtörténet ismeri.
Ilyen hős volt Thelekessy,
A jó "Imre kapitány",
Ha ő volt a vezér, végül
Mindig futott a pogány.
Nehéz idők jártak akkor,
Télen-nyáron folyt a vér,
Akkor lett "Imre kapitány"
Közlegényből hadvezér.
Mohácsnál még nem volt egyéb,
Mint közönséges huszár,
Ország vesztét látta ott a
Hat gyönyörű piros tulipán
Nyílt ki a kertünkben a tél után.
Tavaly csak egyvolt,
Előtte egy se;
Gyönyörűek, mint a legszebb mese.
Nem szedünk le egyet se,
Hadd éljen,
Hadd virágozzék
Örömben, Békében.
Hogy minden gond, baj, hideg tél után
Kinyílhasson majd még több
Tulipán.
Nagyszombati napsütésben
Fürödnek a fák,
Mézes illatot áraszt a
Temérdek virág.
A hosszú tél elmúltával
Kellemes idő,
Madárcsicsergéssel telik
Meg a levegő.
Ma sem lett tökéletesebb
Még a nagyvilág;
Nagyszombati napsütésben
Fürödnek a fák.
Nagypénteken,
A megváltott világban
Tavasz ragyog,
Vidáman zsong az Élet,
S virágba borult gyümölcsfák alatt
Az ártatlan kicsi Jövő szalad...
Nagypénteken,
A megváltott világban
Másutt fegyver dörög,
Meg tankok égnek,
Sötét füst rajzol zord arcot az égnek,
Az élet annyi, mint egy szalmaszál,
S a toprongyos kis Jövő sírdogál...
Nagypénteken,
A megváltott világban
Pénz tornyosul az államok fölé,
Virtuális önmagát fitogtatja,
Alattomos média támogatja,
S a kifutón kifestve jön elő
Újra Budapesten voltam;
Jóbaráttal találkoztam.
Napfény volt a Keletinél,
De nagyon süvöltött a szél.
Száz ötlet, terv jövőt festett;
Szépnek láttam Budapestet.
Míg két magyar összehajolt,
Az idő csöndben araszolt.
Némi jövőt hazahoztam;
Újra Budapesten voltam.
Anikómmal kicsi házban,
Harmincévnyi közös nyárban.
Múlt és Jövő között élve,
Sosem félve,
Nagyon féltve.
Erőben is büszkeségben,
El nem múló férfilétben.
Anikóm mellettem ragyog;
Én szerencsés ember vagyok.
Hatalmas hitben, kis házban;
Harmincévnyi közös nyárban.
Atlantisz általunk üzen
A zajló idő-tengeren.
Jövő csak erkölcstől lehet;
Emberség mindenekfelett.
Nem visz oda profit-bálvány,
Sem a kiherélt szivárvány.
Atlantisz általunk üzen,
Bennünk a Ritmus, az Ütem.
Üzen annak, aki kérdi,
Aki majd egyszer megérti.
Aki még hinni sem akar,
Azon az Idő átsuhan.
Atlantisz általunk üzen;
Idő-háton, tűzön-vízen.
Elkergetné az éjszakát,
Kezet keres - az Időn át.
Vagy hiszünk, teszünk, akarunk,
Vagy közvetítők maradunk.
Dehogyis múlik el!
Égig emel.
Még most is visz tovább,
Sok hétköznapi akadályon át,
Csak visz tovább.
Annak idején
A fél világ duruzsolt
Poshadt "észérveket",
Hogy Rólad lebeszéljenek;
De tudtam, hogy nekem a világ csak
Veled
Lehet
Kerek.
Ez már a negyedik évtized
Veled,
Legyen ötödik, hatodik, akárhányadik,
Csak fusson velünk tovább
A ladik.
A Szerelem dehogyis múlik el!
Mindenre megfelel,
Égig emel,
Míg élünk,
A Szerelem
Sose múlik el.
Ünnepelünk. Hogy mit? Hát a magyarságunkat. Más, boldogabb népek a világraszóló győzelmeiket szokták ünnepelni. A spanyolok Amerika felfedezését, az angolok Trafalgart, a franciák Verdunt, a szomszédaink Trianont. Mi a rendszerváltás előtt a virslit ünnepeltük a sörrel. Ma pedig egy vesztett szabadságharc reményekkel teljes kezdetét.
Az anyaország polgárai politikai hovatartozás szerint megosztva, de így, vagy úgy, mégiscsak megadják a módját. Mi, határon túliak ilyenkor vesszük a bátorságot, és kitűzzük a kokárdát – magyarkodunk, mondják a fanyalgók!
Csillagmítosz-Testvériség
Lenn a Földön,
Fenn az Égen;
Ahogy nem volt sose régen,
És ma sincs,
Hátha egyszer
Jobbra tárul a kilincs.
Lenn a Földön,
Fenn az Égen;
Legyen jobb, mint ma,
Vagy régen;
Nagy reményű,
Kicsi célú,
Szerencsés Emberiség;
Lenn a Földön,
Fenn az Égen;
Legyen jobb, mint ma
Vagy régen;
Csillagmítosz-Testvériség
Legyen
Örök
Menedék.
Betegedő pénzuralom
Gubbaszt hamis alapokon.
Virtuális dollár-éjben
Pénzblöff-rendszere veszélyben.
Több államot meg nem nyergel,
Világ-profitot nem termel,
Ha tőle meg nem ijednek
Már bizonyos renitensek.
Betegedő pénzuralom
Aggódik hatalmi fokon.
Háborút akarna váltig,
A legutolsó ukránig,
Vagy talán annál is tovább;
Legfeljebb pusztul a világ.
Inkább világégés legyen,
Semmint a hatalma vesszen.
Betegedő pénzuralom;
Régi zsarnokokkal rokon.
Időfolyam holtágai,
Bőszen hömpölyögnek,
Kezdetben szélesek, de a
Semmibe vezetnek.
Egy-egy korszak rögeszméi
Táborokba csalnak,
Lármázgatnak, azután a
Pusztában elhalnak.
Később aztán el se hiszi
Se felnőtt, se gyermek,
Hogy valamikor mi minden
Számított "modernnek".
Időfolyam holtágai;
Partvonaluk érdes,
Medrükben végzi mind, ami
Nem volt életképes.
Kudarcos agyszülemények
Szennyes üledéke,
Kevés erkölcs, sok doktrína;
Sötét az emléke.
Háborúpárti hülyeség
Víz-elméje csobban,
Fenekedik őkegyelme
Bűzös pénz-vacokban.
Hidegháborús ifjúság
Pénz-mogullá vénült,
De hajdani rögeszméje
Jottányit se évült.
Bigott oroszellenesség -
Nívó egyre lejjebb;
Hat évtized alatt sem lett
Okosabb, modernebb.
Háborúpárti hülyeség
Csak látszólag bátor,
Legyen harc, de otthonától
Maradjon jó távol.
Pénzhatalom, birtokában
Az atomfegyvernek,
Játszadozik, mint a késsel
Az ostoba gyermek.
Háborúpárti hülyeség,