A magyar kultúra napja
Beküldte hzsike - 2021, január 21 - 08:23
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
Mit jelent a szó: Líra?
Beküldte hzsike - 2014, április 7 - 07:57Mit jelent a szó: Líra ?
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.
Egek taván
Beküldte hzsike - 2021, január 22 - 19:11H.Gábor Erzsébet
Egek taván
Látod, Mama, itt hull a hó,
a fákra könnyű tüll került,
fehér a táj, a szél elült -
hol vagy, te áldott tyúkanyó,
minket szavakkal biztató,
éberen őrző, drága nő?
Hol vannak pelyhes szárnyaid,
hol van a kar, mely átkarolt,
s a szív, mely mindig tiszta volt?
Siratnak árva lányaid,
széttépted álmunk vásznait,
elszöktél reggel, messze, fel!
Egek taván
Beküldte hzsike - 2021, január 22 - 19:11H.Gábor Erzsébet
Egek taván
Látod, Mama, itt hull a hó,
a fákra könnyű tüll került,
fehér a táj, a szél elült -
hol vagy, te áldott tyúkanyó,
minket szavakkal biztató,
éberen őrző, drága nő?
Hol vannak pelyhes szárnyaid,
hol van a kar, mely átkarolt,
s a szív, mely mindig tiszta volt?
Siratnak árva lányaid,
széttépted álmunk vásznait,
elszöktél reggel, messze, fel!
Árvákká lettünk
Beküldte hzsike - 2021, január 8 - 19:27H.Gábor Erzsébet
Árvákká lettünk
Árvákká lettünk, kishúgom!
Mi lesz ezután, nem tudom,
hiába szólítjuk jó anyánk,
már föntről nézhet csak le ránk.
Elhívta őt az Úr, haza.
Hallgatott, nem volt már szava,
csak vén szemével válaszolt,
s belepte azt a párafolt.
Szívünket bánat tépi szét,
mondhatunk száz, meg száz igét,
senki sem hozza vissza már -
ki tudja, lelke merre jár?
Árvákká lettünk
Beküldte hzsike - 2021, január 8 - 19:27H.Gábor Erzsébet
Árvákká lettünk
Árvákká lettünk, kishúgom!
Mi lesz ezután, nem tudom,
hiába szólítjuk jó anyánk,
már föntről nézhet csak le ránk.
Elhívta őt az Úr, haza.
Hallgatott, nem volt már szava,
csak vén szemével válaszolt,
s belepte azt a párafolt.
Szívünket bánat tépi szét,
mondhatunk száz, meg száz igét,
senki sem hozza vissza már -
ki tudja, lelke merre jár?
Reméld a jót
Beküldte hzsike - 2021, január 1 - 14:47H.Gábor Erzsébet
Reméld a jót
Látod, elszállt egy év megint,
arcunkon fodros ránc-szalag,
erünkben fáradt vér kering -
az élet, hipp-hopp, elszalad!
Néha az ember hátranéz;
mit rontott el, vagy mit remélt,
ért-e bármit a hálapénz,
s megtett-e mindent mindenért?
Milyen volt? Jó, vagy felszínes,
szívvel élt, vagy csak józanul,
hirdette-e a szent hitet,
Reméld a jót
Beküldte hzsike - 2021, január 1 - 14:47H.Gábor Erzsébet
Reméld a jót
Látod, elszállt egy év megint,
arcunkon fodros ránc-szalag,
erünkben fáradt vér kering -
az élet, hipp-hopp, elszalad!
Néha az ember hátranéz;
mit rontott el, vagy mit remélt,
ért-e bármit a hálapénz,
s megtett-e mindent mindenért?
Milyen volt? Jó, vagy felszínes,
szívvel élt, vagy csak józanul,
hirdette-e a szent hitet,
Varjúsors
Beküldte hzsike - 2020, október 25 - 09:46H.Gábor Erzsébet
Varjúsors
Ősz szele tombol, sárga avart fú,
roskatag ágon reszket a varjú;
tépett a tolla, fázik az árva,
Istenek könnye hullik reája.
Pőre bokorban hányatott fészek,
nincs benne élet - néma az ének,
szélzene zúg csak, harsány a hangja,
ostorként csapkod durva haragja.
Ágakat tépked, messzi dobálja,
felhőket kerget égbeli bálba,
őrült a tempó, vad táncra késztet -
Őszi alkony
Beküldte hzsike - 2020, október 19 - 19:15H.Gábor Erzsébet
Őszi alkony
Karodba bújva csókodat várom -
ajkad az ajkamra lágyan rátalál,
utamat véled oly régen járom,
arcodnak éke az ezüst-ősz szakáll.
Akár egy lázas, rénszarvas-ünő,
most olyan vagyok, s a fejem csak töröm!
Káprázat, rejtély, valósnak tűnő
A rézharang álma
Beküldte hzsike - 2020, október 7 - 18:22
H.Gábor Erzsébet
A rézharang álma
A dombok lágy ölén, egy éltes templom áll,
a tornya égbe nyúl, hol tág a láthatár,
a hegy vigyáz reá és néhány vén fenyő,
s a nap ragyogja át, a fény, az éltető.
A hófehér falak már szürkés árnyúak,
Gyermekké lett
Beküldte hzsike - 2020, szeptember 7 - 16:07H.Gábor Erzsébet
Gyermekké lett
Naponta vívom a kemény csatám,
gyermekké lett az én szegény anyám,
nemcsak a teste, mindene gyermek,
óráknak tűnnek olykor a percek,
ezer a kérdés - nincs is rá a válasz.
Te voltál régen, anyám, a támasz,
s most kőszikla várfalad lehelet-vatta.
Dajkává lettem, anyámnak, anyja.
Te voltál az, aki ringattál engem,
szeretve öleltél, kezedből ettem,
Gyermekké lett
Beküldte hzsike - 2020, szeptember 7 - 16:07H.Gábor Erzsébet
Gyermekké lett
Naponta vívom a kemény csatám,
gyermekké lett az én szegény anyám,
nemcsak a teste, mindene gyermek,
óráknak tűnnek olykor a percek,
ezer a kérdés - nincs is rá a válasz.
Te voltál régen, anyám, a támasz,
s most kőszikla várfalad lehelet-vatta.
Dajkává lettem, anyámnak, anyja.
Te voltál az, aki ringattál engem,
szeretve öleltél, kezedből ettem,
Nagyanyám kenyere
Beküldte hzsike - 2020, augusztus 28 - 11:49H.Gábor Erzsébet
Nagyanyám kenyere
Emlékszem tisztán; gyermeki fejjel,
illatos csókkal keltett a reggel.
Annyira jó volt! - belém ivódott.
Senki, csak én, meg nagyanyám volt ott.
Hajnalban kelt, s a tésztát dagasztva -
reccsent az éltes padló alatta,
merengve dúdolt, s pirult a kenyér...
Nem maradt tétlen a drága tenyér
addig se, amíg kisült a kincsünk
Nyárutó
Beküldte hzsike - 2020, augusztus 25 - 16:34H.Gábor Erzsébet
Nyárutó
A hold egy felhő hátán, lustán elterül,
az ódon ház falára sárga fény vetül,
az égen százezernyi apró lámpa ég,
s ragyog, mint hölgy nyakán a drága, gyöngy-nyakék.
Az ablak vén szemére bánat ver tanyát,
régóta óvja, védi, éltes otthonát,
szúette keretén már festék sem maradt,
szótlanul pergett le a sok sok év alatt.
A kertben vastag törzsű fáradt, régi fák,
Ringnak a rondók
Beküldte hzsike - 2020, június 29 - 07:42H.Gábor Erzsébet
Ringnak a rondók
Erdő anyónak karja kitárva,
fák sűrűjében nem vagyok árva,
annyi a kincs itt, annyi a szépség,
nem rág a bánat, nem kínoz kétség,
száz kicsi társam várja a jöttöm.
Lábam előtt egy sün van a földön,
gyöngyszeme villan, és az avarban
zizzenő hangú alt ma a dallam.
Gesztenye bomlik, s víg fakopáncsok
dolgoznak, közben járják a táncot.
Cavatinák
Beküldte hzsike - 2020, június 11 - 18:41H.Gábor Erzsébet
Cavatinák
Leheletkönnyű szárnyakon
repítnek rímes verssorok,
elkerül minden bánatom,
ringok egy régi, lágy dalon,
cavatinákat dúdolok.
Nekem a létem oly csodás,
ajándék az mit kaptam én,
feszít a lázas alkotás,
regél a míves tollvonás,
hunyorog rám a lámpafény.
Ülök a csendben egymagam,
benéz a Hold az ablakon,
csillagok fénye rézarany,
Virágos tavaszi fák alatt
Beküldte hzsike - 2020, június 4 - 16:26
Jázmin illatú estelen
Beküldte hzsike - 2020, június 3 - 17:04H.Gábor Erzsébet
Jázmin illatú estelen
Jázmin illatú estelen,
lelkem teljesen meztelen,
az égen fényes glória,
a légben illatorgia.
Jázmin illatú éjjelen,
elkerül minden félelem.
Átfon a drága, két karod,
magad a percnek átadod,
s magam a percnek átadom…
Fejem pihen a válladon,
hallgatom szíved, hogy dobol,
a vágyunk fátyla ránk omol.
Saudade
Beküldte hzsike - 2020, május 22 - 09:01H.Gábor Erzsébet
Saudade
Rúnákat vésnek vágyaid,
nyomokat hagyva lelkeden,
haldoklik benned már a hit,
reményfád szárad, nem terem.
Álmaid messze visznek el -
sóvárgó, kínzó éjszakák!
Szíved a fényért esdekel,
akár egy sebzett, árva ág.
Elérhetetlen messzeség…
Csillagidőkben rejtező,
millió, ősi ezredév,
tündöklő testű égmező.