hzsike blogja

Nagyanyám kenyere

Beküldte hzsike - 2020, augusztus 28 - 11:49
H.Gábor Erzsébet
Nagyanyám kenyere
 
Emlékszem tisztán; gyermeki fejjel,
illatos csókkal keltett a reggel.
Annyira jó volt! - belém ivódott.
Senki, csak én, meg nagyanyám volt ott.
 
Hajnalban kelt, s a tésztát dagasztva -
reccsent az éltes padló alatta,
merengve dúdolt, s pirult a kenyér...
Nem maradt tétlen a drága tenyér
 
addig se, amíg kisült a kincsünk

Nyárutó

Beküldte hzsike - 2020, augusztus 25 - 16:34
H.Gábor Erzsébet
Nyárutó
 
A hold egy felhő hátán, lustán elterül,
az ódon ház falára sárga fény vetül,
az égen százezernyi apró lámpa ég,
s ragyog, mint hölgy nyakán a drága, gyöngy-nyakék.
 
Az ablak vén szemére bánat ver tanyát,
régóta óvja, védi, éltes otthonát,
szúette keretén már festék sem maradt,
szótlanul pergett le a sok sok év alatt.
 
A kertben vastag törzsű fáradt, régi fák,

Ringnak a rondók

Beküldte hzsike - 2020, június 29 - 07:42
H.Gábor Erzsébet
Ringnak a rondók
 
Erdő anyónak karja kitárva,
fák sűrűjében nem vagyok árva,
annyi a kincs itt, annyi a szépség,
nem rág a bánat, nem kínoz kétség,
 
száz kicsi társam várja a jöttöm.
Lábam előtt egy sün van a földön,
gyöngyszeme villan, és az avarban
zizzenő hangú alt ma a dallam.
 
Gesztenye bomlik, s víg fakopáncsok
dolgoznak, közben járják a táncot.

Cavatinák

Beküldte hzsike - 2020, június 11 - 18:41
H.Gábor Erzsébet
Cavatinák
 
Leheletkönnyű szárnyakon
repítnek rímes verssorok,
elkerül minden bánatom,
ringok egy régi, lágy dalon,
cavatinákat dúdolok.
 
Nekem a létem oly csodás,
ajándék az mit kaptam én,
feszít a lázas alkotás,
regél a míves tollvonás,
hunyorog rám a lámpafény.
 
Ülök a csendben egymagam,
benéz a Hold az ablakon,
csillagok fénye rézarany,

Jázmin illatú estelen

Beküldte hzsike - 2020, június 3 - 17:04
H.Gábor Erzsébet
Jázmin illatú estelen
 
Jázmin illatú estelen,
lelkem teljesen meztelen,
az égen fényes glória,
a légben illatorgia.
 
Jázmin illatú éjjelen,
elkerül minden félelem.
Átfon a drága, két karod,
magad a percnek átadod,
 
s magam a percnek átadom…
Fejem pihen a válladon,
hallgatom szíved, hogy dobol,
a vágyunk fátyla ránk omol.
 

Saudade

Beküldte hzsike - 2020, május 22 - 09:01
 
H.Gábor Erzsébet
Saudade
 
Rúnákat vésnek vágyaid,
nyomokat hagyva lelkeden,
haldoklik benned már a hit,
reményfád szárad, nem terem.
 
Álmaid messze visznek el -
sóvárgó, kínzó éjszakák!
Szíved a fényért esdekel,
akár egy sebzett, árva ág.
 
Elérhetetlen messzeség…
Csillagidőkben rejtező,
millió, ősi ezredév,
tündöklő testű égmező.
 

Évszakok násza

Beküldte hzsike - 2020, május 10 - 21:44
H.Gábor Erzsébet
Évszakok násza
 
Beteges tavaszunk gyógyul már,
megfakult arcára maszk feszül,
bozontos hajába túr a nyár,
sápatag bőrére fény vetül.
 
Vajúdó kincseit félti még,
ágain fészkel az új világ;
reménydalt trillázó nyitnikék,
s életre vágyódó száz virág.
 
Kétségek gyötrik a tört szívét -
de hinni kell most már, nincs mese!
Reményt ad néki a nyári ég,

Évszakok násza

Beküldte hzsike - 2020, május 10 - 21:44
H.Gábor Erzsébet
Évszakok násza
 
Beteges tavaszunk gyógyul már,
megfakult arcára maszk feszül,
bozontos hajába túr a nyár,
sápatag bőrére fény vetül.
 
Vajúdó kincseit félti még,
ágain fészkel az új világ;
reménydalt trillázó nyitnikék,
s életre vágyódó száz virág.
 
Kétségek gyötrik a tört szívét -
de hinni kell most már, nincs mese!
Reményt ad néki a nyári ég,

Amikor még

Beküldte hzsike - 2020, május 3 - 13:44
H.Gábor Erzsébet
Amikor még
 
Amikor még gyermek voltam,
elringattál két karodban,
biztos helyem volt az nékem,
meleg tollú, puha fészkem.
 
Amikor már cseperedtem,
meleg kezed elengedtem,
s úgy repkedtem, mint a madár -
nem volt törvény, nem volt határ!
 
Lassan én is felnőtt lettem,
rólad meg-meg feledkeztem,
eltemettek nehéz gondok,
s csak magamért voltam boldog.
 

Reményvirágot ültetek

Beküldte hzsike - 2020, április 5 - 21:45
H.Gábor Erzsébet
Reményvirágot ültetek
 
Reményvirágot ültetek,
hitemmel dúsan öntözöm,
s a gyenge hajtás így köszön -
Isten veletek zord telek!
 
és szárba szökken majd a mag!
Átlépve éltes gondokon,
szeretve, féltve gondozom,
s boldog levelek hajtanak.
 
S ha szirmot bont a szép tavasz,
a Nap a csókját hinti szét,
- érdemes lesz tán hinni még -
s öröm fakad az ég alatt!

Drága Földünk

Beküldte hzsike - 2020, április 5 - 08:39
 
H.Gábor Erzsébet
Drága Földünk
 
Drága Földünk, öreg szülénk,
beteg karod fonod körénk,
levegőt is lassan veszel,
s kapzsi fiad, kifoszt, vedel,
 
amíg te a harcod vívod,
s nem éli át kínzó kínod,
míg a létért sírva küzdesz -
neki minden pénz, és üzlet!
 
Nincsen mérték, nincsen határ!
Kopasz fákon él a madár,
ember ember ellensége -
mi lesz ennek, mondd, a vége?

Ki küldte ránk?

Beküldte hzsike - 2020, március 15 - 19:49
H.Gábor Erzsébet
Ki küldte ránk?
 
Ki küldte ránk a bajt, vajon?
Talán az Isten átka ez!
Feszít a sajgó fájdalom,
zokog a vers az ajkamon.
Irgalmas szíve szánna meg
 
bennünket, itt a földtekén!
Leküldte ránk a zord királyt,
korona díszlik rút fején,
nem kímél senkit, kő kemény -
hiába mondunk száz imát!
 
Lehet, hogy késő, emberek,
túl sok a bűnünk, s felzabál!

Madárka lett

Beküldte hzsike - 2019, december 5 - 10:26
H.Gábor Erzsébet
Madárka lett
 
Madárka lett az én anyám,
görnyedten gubbaszt óraszám,
kezét kulcsolva csendben ül,
gondjába mélán elmerül.
 
Nem lát, csak néz a semmibe -
mi bántja vajon ennyire?
Hiába kérdem, nem felel,
szárnyalna már a mennybe fel.
 
Ártatlan, mint egy kisgyerek,
mégis ezerszer megsebez,
szavának éle szinte fáj,
amikor élő húsba váj.
 

Az én angyalom

Beküldte hzsike - 2019, október 11 - 08:38
H.Gábor Erzsébet
Az én angyalom
 
Angyali arcodon lágy mosoly,
körötted talányos ködgomoly,
szelídség tükre a két szemed,
fölötted csillagok fénylenek.
 
Jóságod áthat az éteren,
nincs benned sohase félelem,
széttárod tollpuha szárnyadat,
s vigyázol reám a fák alatt;
 
megóvsz, ha utam a mélybe tart,
s ott, hol a fájdalom összemart
sebemre leheled balzsamod,

Őszi hangzatok

Beküldte hzsike - 2019, október 1 - 09:48
H.Gábor Erzsébet
Őszi hangzatok
 
Kereng a szél, süvítve hordja szerteszét
a sárgaréz avart - oly árva már a part!
Idézve régi álmait, danáz egy elvetélt mesét,
egy bús rigó a fán - ma elsiratja azt, mi elveszett.
 
Borong az ég, a Nap sugára gyenge már,
körötte szürke köd szitál, szemébe fú
az őszi szél. A fák között a fénye szőke repceár.
A fürj is méla dalra kél. Imák, szerelmi hangzatok

Aratás

Beküldte hzsike - 2019, augusztus 22 - 07:57
H.Gábor Erzsébet
Aratás
 
Kalászos nyár van, megült a szél,
búzaszem pereg, színarany.
Izzad a homlok, peng az acél
tudja, hogy sok sok dolga van;
vágja a rendet, gyűl a halom,
munkára készen áll a malom.
Boldog a gazda, ünnepel -
ó csak az este jönne el!
Fáradt, de szíve mégis tele,
gazdag a termés, jó a mag,
Istentől áldott, dús javak.
Könnyet töröl le öreg keze,

Újra szól a dal

Beküldte hzsike - 2019, augusztus 21 - 09:20
H.Gábor Erzsébet
Újra szól a dal
 
Mélyre rejtetted bánatod,
szívedben csendben meglapult
- sírni senki se láthatott -,
romokat őrzött ott a múlt.
 
Megfagyott minden, s némaság
pecsétje zárta ajkadat.
Lelkedben dúló nagy csaták
ölték meg minden szép szavad.
 
Aztán egy nap a fák között,
szeretet lebbent - fényt hozott,
s beléd egy érzés költözött,
amivel sorsod tartozott.

Oldalak