hzsike blogja

Hajnali fényben

H.Gábor Erzsébet
Hajnali fényben
 
A fák között a fény rezeg,
nesztelen csendben érkezett,
akár a szél, ha átoson
lopva az alvó városon.
 
Fekszem az ágyon, és a Nap,
mint én a könnyű pléd alatt,
derűsen ébred. Rám ragyog.
Nyitva hagytam az ablakot,
 
a függöny lebben. Jól vagyok;
az édes kerti illatok
szobámba szöknek, s hajnali
madárka-trillát hallani.
 

Amikor még

H.Gábor Erzsébet
Amikor még
(Gyermekeimnek)
 
Amikor még kicsi voltál,
angyalhangon szólítottál,
szemeidnek tiszta fénye
lett a létem reménysége.
 
Mikor féltél, hozzám bújtál
mindig…S csak a válaszútnál
engedted el meleg kezem.
- Utad sosem keresztezem!
 
Tudod, olykor én is féltem,
s te voltál a menedékem,
temiattad lettem bátor -
megküzdöttem érted százszor!

Jázmin illatú reggelen

H.Gábor Erzsébet
Jázmin illatú reggelen
 
Jázmin illatú reggelen
játszik a fény az ablakon,
s míg téged nézlek kedvesem,
percünk örökre elteszem -
ölelni vágyna két karom!
 
A szív zenéjét hallgatom;
odabenn halkan szól a dal,
minden pillanat alkalom,
mosoly rezzen az ajkadon,
a múltba csendben visszacsal.
 
Emlékek. Szűzi jázminok.
Csokorba kötve adtad át,

Pályázat

 
Drága Barátaim! Nagy öröm ért ma! :D
Az én verseim nyerték el az ELSŐ és a MÁSODIK díjat is, az alábbi Pályázaton. :)
(Igaz, hogy csak tizemhárom értékelhető vers közül, de akkor is nagy örömmel tölt el.)
 
"A FULLEXTRA Irodalmi és Művészeti portál (http://www.fullextra.hu) verspályázatot ír ki 2019. március 31. kezdő időponttal.
A pályázat témája: a XXI. század

Ahogy nézlek, gyermekem

H.Gábor Erzsébet
Ahogy nézlek, gyermekem
 
Ahogy nézlek, gyermekem,
könnyeimet nyeldesem,
s felrémlik egy szép emlék,
mintha te most én lennék,
 
ahogy fogod fiadat.
Az a legszebb pillanat,
mikor szemed ráveted.
Szereteted eltemet,
 
betakar, s csak azt látom,
nincsen szebb e világon,
mint egy anya mosolya.
Karod puha nyoszolya;
 
körbefonja kincsedet,

Hadd legyek

 
H.Gábor Erzsébet
Hadd legyek
 
Ha kinyitod majd a két szemed,
s meglátod lázrózsás arcomat,
mosolyom akkor is úgy fogadd,
akár egy áldást, mi mély sebet
gyógyít, és szeretni visszahív -
megtelik csordultig így a szív,
s két szemed ragyog majd újra rám,
akár a napfény a hegy fokán.
 
Űzd el a nyomasztó álmokat.
Az élet gyönyörű, nagy csoda,
ahol az öröm vár, állj oda,

Mielőtt

H.Gábor Erzsébet
Mielőtt
 
Mielőtt elindulsz, csókolj meg kedves -
ki tudja, újra látsz-e még,
lesz-e még időd, hogy álmokat kergess,
s lesz-e még ilyen kék az ég?
 
Mielőtt elindulsz, ölelj meg engem,
érezzem drága illatod -
emlékbe égetni, fedetlen keblem
bőre bársonyán itt hagyod.
 
Amikor elindulsz, pillants majd hátra,
s nézlek, amíg csak látlak én -

Karácsony

H.Gábor Erzsébet
Karácsony
 
Mitől vagy Karácsony, te, a legszebb ünnep?
Mint létnek a levegő, s víz a szomjazónak, 
úgy kell a melegség szívünknek, lelkünknek.
Amikor köröttük szeretteink ülnek,
és a meghitt szavak tiszta szívből szólnak,
 
nincs, ami felérne hozzájuk, tán semmi!
Szeretettengerben megmártózni százszor -
időtlen időkig jó lenne ott lenni,
egekig szárnyalva örülni, nevetni,

Ajándék

H.Gábor Erzsébet
Ajándék
 
Lombja vesztett kőris áll a néma parton,
ráhajol a szürke, ólmos téli alkony.
Egek felé nyúlik minden árva ága,
lehullott már régen mindenik virága.
 
Mindenik virága lehullott már régen,
csillaglámpák gyúlnak fenn az ében égen,
s úgy ragyog a fényük, mintha ünnep lenne,
és a pőre kőris megfürdőzik benne.
 
Megfürdőzik benne, és a pőre kőris

A szerelmes szúnyog

H.Gábor Erzsébet
A szerelmes szúnyog
 
A szúnyog vígan röpködött,
és boldog volt ő szerfölött,
mert tudta jól, hogy éjszaka
a mámorító vér szaga,
majd kárpótolja mindenért!
Szemtelen volt, és ingyen élt;
 
hetente kétszer jóllakott!
Egy férfi, és egy nő lakott
a hálóban, hol sátrat vert -
hűvös volt éjjel már a kert!
Miközben halkan zümmögött,
megbújt a lenge tüll mögött.
 

Hamis a szó

H.Gábor Erzsébet
Hamis a szó
 
Körülvesz minket annyi minden,
s valódi köztük szinte nincsen.
Hamis a szó, a dal, a játék,
gyanúba fúl, ha jó a szándék,
 
gyanús ha adsz, ha kérsz, s az érdek
fogai élő húsba vésnek.
Sárba taposva sír a lelked,
megfagy a vér, s ha lenne merszed,
 
kiáltanál, hogy, állj, hogy vége!
Jöjj el, te áldott, tiszta béke,
mosd le a sáros bűnt, a rosszat,
vállunkra vétkek terhe roskad -

Hervad már

H.Gábor Erzsébet
Hervad már
 
Színes rongy az ősz ruhája,
dércsipkéket sző reája
már a  hajnal hűvös ujja,
míg a szél a fodrot fújja.
 
Dús az avar, halma sápad,
szárazlevél illat árad,
öreg néne fejkendőben
sírdogál a temetőben.
 
Elmúlik az ősz, s az élet,
de a remény újra éled
akárhányszor pusztul is el
hited, mindig újra hiszel.
 

Bányászlét

H.Gábor Erzsébet
Bányászlét
 
Apámnak szent volt a fekete szén,
rúnákat rajzolt az eres kezén,
a bőre kiszáradt, akár a kút,
emlékén ünnepi talár a múlt.
 
Emlékszem, esténként csókot adott,
kérdeztem, s ő meg csak bólogatott,
sosem volt beszédes, várta a kas,
s hajnalban jött mikor szólt a kakas.
 
Fáradt volt mindig, de elégedett,
örült, hogy mindennap elénk tehet
anyám, egy friss cipót, meleg levest,

Oldalak