kékszem blogja

 Almási János
  titánok
 
Kedvencek a kis titánok, fényben
ragyog az arcuk, összegyűltek, és
rendben felvonulnak, kiskirályok
nincsenek  közöttük. Csöndesen,
rendben elvonulnak, a központban
megállnak, és szépen énekelnek.
Osztoznak a címen, sokan vannak
a városban, van közöttük olyan,
ki istenfélő társat keres
magának. Sok idő nem kell, aztán
óriások lesznek, művelői
a szellemnek. Mindenki jól tudja,
mi vár reájuk, nélkülük  nem
lehet élet .A  közönség elszéled,
csöndes lesz a világ, a titánok

 Almási János

Űrhajón repül...

Űrhajón repül az Idő,
de annál is gyorsabban ő.
- Mért ül akkor  űrhajóra?
- Mert nem siet a pokolba.

Pedig oda elmehetne,
a lehető legmélyebbre,
onnan vissza sose térjen,
lovagol az embereken.

Minket nem kímél az Idő,
és a korunk mindegyre nő,
mi már nem mehetünk vele,
utunk visz a végtelenbe.

Nekünk az is lehetséges,
megállunk, a halál keres,
előle mi menekülünk,
és az Idővel eltűnünk.