lnpeters blogja

Zsálutcába tévedt Hitek

Zsákutcába tévedt Hitek

Addig gyalogolnak,

Míg mellettük közönyösen

Elsuhan a Holnap.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Pislákolva égnek,

Nem látják, hogy a semmibe

Szivárog a lényeg.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Kővé vetemednek,

Emlékük sem marad meg a

Keselyűseregnek.

Nagy közömbös kőmezőkön

Nagy közömbös kőmezőkön
A Történet hátrahőköl.

Objektív lehetetlenek
Önfelszámolása pereg.

Semmi-dísszé porlik a gát;
Minden abszurd törli magát.

Nagy közömbös kőmezőkön
Alkudoznak kilenc rőfön.

Az út végén bő ajándék -
Öncélú, semmítő szándék.

Vákuum csikorgatja fogát,
Csak a Mítosz ugorja át.

Jövő-magzat állatbőrön;
Nagy közömbös kőmezőkön.

Isten és a Tradíció

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.

 

Akit nem köt - tévelyeghet,

Rabolhat, mint a tatár,

De akit köt,

Tudnia kell,

Hol húzódik a határ.

 

Globális propagandától

Reszkethet a levegő,

Isten áldása nem ott van,

Ahol bőg a túlerő.

 

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.


 

Ha Közösség nincs, Egyén sincs

Ha Közösség nincs,

Egyén sincs,

Csak helyette

Identitást nélkülöző egyedek...

Ha Közösség nincs,

A világ

Egyértelműen

Beteg.

 

Ha Közösség nincs,

Nem marad helyette más,

Csak tömeg.

Nemzeteket,

Családokat

Ép Jövőért

Kötelesség

Megőrizni,

Emberek!


 

Most a piros passz a tuti

Most a piros passz a tuti,

Nagyon megritkult az ulti.

 

A tök redurchmarsra készül,

Minden király ásszá vénül.

 

Lusta polkorrekt kibicek

Lába affektálva biceg.

 

Zöld nyolcasok jövőt lopnak,

A tökfilkók hangoskodnak.

 

Cinkelt lapon sárga cetli;

Közeleg a végső betli.


 

Vén Kaszás a hideg Égen

Vén Kaszás a hideg Égen;

Őrködik már nagyon régen.

 

Halál-csapák profán mérge

Ne érhessen Tejút-révbe,

 

Eridanus vén útjára

Ne juthasson, aki gyáva...

 

Vén Kaszás a hideg Égen;

Csillagfényű Békességben.

 

Ős Igék új Létet hoznak;

Égi utak találkoznak.

 

Mélységek kapui felett 

Lebeg a szent Emlékezet.

 

Jövő-titkon...

Múlt-vidéken...

Vén Kaszás a hideg Égen.

 


 

Oltottak és oltatlanok

Oltottak és oltatlanok

Kakofóniája dadog.

 

Média félelmet gerjeszt,

Mutáns-rémhíreket terjeszt.

 

Akárhányadik hullámok 

Újabb hióbhíre tátog...

 

Oltottak és oltatlanok;

Világ végén füst kavarog.

 

Népességcsökkentő mesék

Bűze sugárzik szerteszét...

 

Mintha nem Isten tervezné...

Mintha valaki szervezné...

 

Túl kell ezt élni,

Magyarok!

Oltottak és oltatlanok.


 

 

Hatvanadik köröm futom

Hatvanadik köröm futom;

Magamat erősnek tudom.

 

Két nagy opusz - félig se kész;

Sok munkával lesz majd egész.

 

Adok, ameddig csak tudok,

Karrierre tunya vagyok.

 

Hatvanadik köröm járom,

Velem van hűséges Párom.

 

Ahol Szerelem - ott Élet;

Míg van Kit szeretnem - élek.

 

Van, akihez hazajöjjek,

Akivel együtt örüljek.

 

Hatvanadik köröm futom;

Nem nyomulok,

Nem alkuszom.

 

Hamisságra nem esküszöm,

A kánont messze kerülöm.

A néhai Heinrich Schliemann

Gyermekszemmel Tróját látta,

Felnőtté lett - megtalálta.

 

Híve volt régi daloknak,

Nem hitt a szkeptikusoknak.

 

Más megalkuszik,

Vezekel;

Schliemann soha nem adta fel.

 

Tróját nekünk Ő ásta ki -

Ma sem bocsátják meg neki...

 

Nevére fanyalgás ragad;

Örökre "dilettáns" marad.

 

A kánonnak máig se kell,

Schliemann soha nem adja fel.

 

Részeges lelkész az apa,

Tróját keresné a fia...

 

"Trója, fiam?

Az csak álom...."

Csendes tavaszi éjszaka

 

Csendes tavaszi éjszaka;

Kicsi hajlék,

Meghitt szoba.

 

Mögöttünk már évtizedek,

Fogod kezem,

Fogom kezed.

 

Csókot adok

Homlokodra,

Felébredek

Mosolyodra.

 

Előttünk még boldog napok

Fénylő arcocskája ragyog.

 

Kicsi hajlék, 

Meghitt szoba;

Csendes tavaszi éjszaka.

 

 

Szent tavaszi megújulás

Szent tavaszi megújulás.

Virágzik az Élet,

Tavasz-tűzben megtisztulnak

Mind az elmúlt évek.

 

Virágpompás tavaszi fák,

Napfény, madárének,

Újra szárba szökkenhetnek

A régi Remények.

 

Isten ráncai simulnak,

A Teremtés éled;

Szent tavaszi megújulás,

Virágzik az Élet.


 

Férfiatlan korszakokban

Férfiatlan korszakokban

Sánta lesz a ráció,

Affektál a divatmajom,

Jön a giccs-invázió.

 

Torz esztétika cikázik

Műanyag emlékeken,

S a szélütött médiában

Szinte csupa giccs terem.

 

Szakadék mélységű ráncok

Gyűlnek Isten homlokán,

Bután és erőszakosan

Terjeszkedik a profán.

 

Férfiatlan korszakokban

Nő a végzet,

Fogy a Hit,

Embertömeg feszegeti

Tulajdon határait.

 

Rikoltozik a túltengő

Disztópia-állomány;

Csodaszarvas földön-égen

Csodaszarvas földön-égen,

Visszapillant, ahogy régen.

 

Minden jó döntés feloldoz;

Legyünk hűek önmagunkhoz.

 

Akkor is, ha örök jussát 

Követeli a gyávaság.

 

Homályosak a Kezdetek;

Szürke égből könny csepereg.

 

Itt, a Kárpát-medencében

Keletkeztünk - 

Nagyon régen...

 

Csodaszarvas földön-égen,

A Múlt sötét erdejében.

 

A Bátorság Reményt hordoz

Legyünk hűek önmagunkhoz.

 

Akkor is, ha mint a métely,

Isten nem gyűjt szavazatot

Isten nem gyűjt szavazatot.

Amit adhatott, már adott,

 

És ezután is megadja,

Ha lesz, aki elfogadja.

 

Egy az útja Lentnek,

Fentnek;

Senki sem születik szentnek.

 

Isten nem hoz szankciókat,

Nem indít hadihajókat.

 

Sosem küld ránk katonákat,

Sem fegyveres prófétákat.

 

Túlerővel nem fenyeget,

Légicsapást sem emleget.

 

Tartsunk a Jövőnek bakot;

Isten nem gyűjt szavazatot.


 

Guggenheim-időmúzeum

Guggenheim-időmúzeum

Bugyrainak peremén

Újra huzakodni kezdett

A Közösség,

S az Egyén.

 

Osztályharcos illúziók

Eltűntén eb sem kapar,

Máris itt az újabb tévút:

Még egy hamis balkanyar.

 

Profán emberi bölcsesség

Doktrínák után kutat,

Nem akarja megtalálni

Még az egyenes utat.

 

Guggenheim-időmúzeum

Körbe-körbe tántorog,

Modern mezben térnek vissza

Az ősrégi ciklusok.

 

Ha elbukott az osztályharc,

Nemek harca még jöhet,

Atlantiszban is szólt ének

Atlantiszban is szólt ének,

Amíg csak tartott az Élet.

 

Sejtették, vagy nem sejtették;

A Reményt el nem temették.

 

Sohasem király, vagy kormány

Áll a hétköznapok ormán.

 

A világ szent tükörképe

Az otthoni esti Béke.

 

Atlantiszban is szólt ének,

Voltak gazdagok,

Szegények.

 

Fönt ott is kapzsiság termett,

S lent ismerték a Szerelmet.

 

Ők is sikerre szomjaztak;

Nem voltak nálunk rosszabbak.

 

Nem változik a csízió,

Az Igazság állva marad

Álmítosz műanyag füvén

Térdel a rózsaszín tehén.

 

Nyerít az agyat pácoló

Rikító provokáció,

 

Profán médiaistenek

Feszültséget gerjesztenek.

 

Makacs a Szabad Akarat;

Az Igazság -

Állva marad.

 

Álmítosz műanyag füvén

Minden doktrína koravén.

 

Herélésre vágyó bikák

Bökdösik a politikát,

 

S minden eltévelyedések

A pénz-horizontra férnek.

 

Makacs a Szabad Akarat;

Az Igazság -

Állva marad.

 

Oldalak