lnpeters blogja

Hull az őszi falevél

Hull az őszi falevél,
Avar lesz belőle;
Egyetlen jó cselekedet
Sem megy veszendőbe.

Viharos az őszi szél
Tépdesi a fákat,
Aki Hitét el nem veszti,
Jövőre találhat.

Hűvösek a hajnalok,
Hidegek az éjek,
Hangos globál külsőségek
Fabatkát sem érnek.

Didereg az éjszaka
Reszket a Hold tőle,
Lehull ősszel a falevél,
Avar lesz belőle.

Szeptember végi éjszakán

Szeptember végi éjszakán
Isten jár
A Régi Tanyán.

Fáznak Remények és Hitek,
Álmokat oszlat a hideg.

Vén Emlékezet mosogat
Szent ősi szimbólumokat.

Nem a veszteségen sírni;
Új Jövendőt kéne írni.

Isten áll
A Régi Tanyán;
Szeptember végi éjszakán.

Túlkoros kamasz világban

Túlkoros kamasz világban
Örök lelki némaság van.

Érdek, profit, meg az anyag
A kocsmában gubbasztanak.

"Abortuszolni kell, kérem!"
"Az én testem, én döntésem!"

Legyél vénlány,
Legyél nőtlen;
Aki "modern" - felelőtlen....

Túlkoros kamasz világban
Pénz dőzsöl globál kaptárban.

Dróton rángatott öltönyök
Hada jogokról hőbörög.

A "szép új világrend" épül;
Ember-biomassza készül.

Túlkoros kamasz világban
Mű-isten jár maskarában.

Ördögűző szeptemberben

Ördögűző szeptemberben
Újjászületik az ember.

A vén Idő el nem temet
Szép kipróbált értékeket,

De ami harsány és talmi
Az idővel el fog halni.

Ördögűző szeptemberben
Ritkán vitázik az ember.

Szemellenzős "bölcsességek"
Egy fél fabatkát sem érnek,

Az elvakult agymosottak
Jóra ritkán igazodnak,

S a média hangözönben
Ágálnak - önmaguk ellen.

Ördögűző szeptemberben
Boldog maradhat az ember.

Mindig akad, ami hangos,
De csak a fontos - a fontos.

Szomorúvá őszül az Ég

Szomorúvá őszül az Ég,
Hull a falevél,
Széllel bélelt köpönyegben
Bánat mendegél.

Harmatkönnyes hajnalokon
Komorak a fák,
Elhomályosult Nyarakat
Gyászol a világ.

Elmúlásról, boldogságról
Mereng most a nép,
Akad, aki előrejut,
Más meg visszalép.

Mint hullámvasút tetején
A lejtő felé,
Úgy nézünk a közeledő
Újabb tél elé.

Fejlődésről beszél minden
Akadémikus,
Pedig hát a világ sora,
Sajnos - ciklikus...

Atlantisztól fél a végzet

Atlantisztól fél a végzet;

Győzhetetlenné enyészett.

 

Az óceán mélye rejti,

De a világ nem felejti.

 

"Progressziós" dogma-sereg

A hírétől is retteghet.

 

Se Biblia,

Se tudomány

Nem ár az Igazság nyomán.

 

A régi Emberiségek

Ugyanezen Földön éltek,

 

De - nagy úr a teória!

Ők - "nem is léteztek soha!"

 

Emléküket is tagadjuk,

Csak az ős-majmot kutatjuk.

 

A kiherélt történelmek

Hamis jövőre nevelnek. 

 

Gyorsan eltelt évtizedek

Gyorsan eltelt évtizedek;

Isten áldása veletek.

 

Anikómmal élünk ketten,

Két testben,

De egy Életben.

 

Évek sora fordul-térül,

A Boldogság csöndben vénül.

 

Anyag kopik,

Szellem épül,

A Boldogság el nem évül.

 

Gyorsan eltelt évtizedek;

Isten áldása veletek.


 

A Lótuszevők szigete

 

A Lótuszevők szigete

Poshadt eszmék lakóhelye.

 

Ami rothad, el se rejtve,

Egyszerűen - ott felejtve.

 

Globalista hullaszentély;

Etikai luxusbordély.

 

A Lótuszevők szigetén

Sok elhagyott eszme-kretén

 

Pszeudo-kultúrát kohol,

Akad bőven drog, alkohol,

 

Meg pénz is az ihlet helyett.

Lila köd a sziget felett.

 

A Lótuszevők szigete

Álistenségek székhelye.

 

Valahol fönn a sztrátoszban,

Testi fényben,

Lelki koszban...

Isten ül egy korhadt padon

Isten ül egy korhadt padon,
Őszi ködben,
Hallgatagon.

Miénk a
Szabad Akarat,
Nem foghat helyettünk halat.

Hangos jövő-végzeteket
Lehulló falevél temet.

Tradíciókat aszalna
A fogyaték forradalma.

Szeptikus ateizmusok
Sírján szürke kanca dobog.

Ezer apró terefere:
Mi hát az Ember lényege?

Magányos minden hatalom;
Isten ül egy korhadt padon.

Ingyen Kegyelem

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Mindig
Ezzel
Üzen.

Népmesei hagyományunk
Legfőbb tétele;
Amikor csak lehetséges,
Élnünk kell
Vele.

De nem ám vak önfeladás,
Nem behódolás...
Az Ingyen Kegyelem
Valami más...

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Így
Üzen.

Az Eszmét élni próbálni
Kötelesség,
De visszaélni vele
Ne tessék.

Bütykös lábú Megismerés

Bütykös lábú Megismerés
Arcán már nincs lelkesedés.

Mindig előrét kiabál,
De általában - körbejár.

Mióta Istent tagadja,
Hitét bálványokra hagyta.

Ahogy megposhad a világ,
Szaporodnak a zsákutcák.

Megcsavarodó utakon
Porzik a lelki unalom.

Kiábrándult eszmetömeg
Ássa az újabb gödröket.

Bütykös lábú Megismerés;
Érzi, hogy ez - nagyon kevés...

Tudományos Kánonhadak
Propagandára vallanak.

Rossz teóriák halmaza
Felfűzve profán madzagra...

Lélekállapotok sora

Lélekállapotok sora;
Ebből áll a História.

Mindig a Törzs - nem a kéreg,
Nem a "fejlődés" a lényeg.

Gyarló, profán szempontokat
A Történet el nem fogad.

Gépesített szirénének;
Technika nő,
Fogy a Lélek.

Fogyatékos ideálok;
A sátán boldogan krákog.

Forog az Idő kereke,
Majd más korszak jön helyette.

Nem egyéb a História:
Lélekállapotok sora.

Őszindító szeptemberben

Őszindító szeptemberben
Nyár-konzerv ül tél-cseberben.

Szeptember bőven tartogat
Iskolacsengős napokat.

Piros lámpák gyomra korog;
Reggelente kocsisorok...

Brummog a hétköznap-medve;
Nyár-érzetek - elfeledve.

Isten nem hagy minket cserben;
Őszindító szeptemberben.

Vén Hallgatag ül vén padon

Vén Hallgatag ül vén padon;
Magányos lett az ősz nagyon.

Múló lelki állapotok
Mentén az Idő sompolyog.

Dallamát vesztette a Lant;
Atlantisz még mindig alant.

A megcsavarodott világ
Egyenesnek hiszi magát.

Türelem szárad a napon;
Vén Hallgatag ül vén padon.

Se übermensch,

(Az igazi Líra közéleti programja Kr.u. 2021-ben)

Se übermensch,
Se poszthumán;
Csak tovább - az Isten nyomán.

Nem kell SS,
Se Antifa;
Csak az Isten
Akarata.

Nem kell führer,
Se pénz-elit;
Kutatjuk Isten nyomait.

Se árja,
Se globál massza;
Csak az
Emberség,
A Tiszta...

Az übermensch,
S a poszthumán;
Egy-egy kép a pokol falán.

Ezek ketten egytestvérek,
Egyikben sincs tiszta lélek.

Se nemzeti szociális,
Se polkorrekt liberális

Oldalak