lnpeters blogja

Hatvan fölött is kék az Ég

Hatvan fölött is kék az ég;
Itt is ragyog a Messzeség.

Hétköznapi gondok raja
A kedélyt itt is zavarja.

Ál-igazságok harsognak,
Hamis hitek lepkét fognak,

Kánon-gépek égre szállnak,
Tiszta Lelkek gyalog járnak,

Hivatalos globál-világ
Együgyű reklám-gittet rág,

S a jelenbe sok olyan fér,
Ami még egy mosolyt sem ér.

Hatvan fölött is kék az Ég,
Szerelem tüze itt is ég.

Számmisztika időt avat,
Nem más teszi a hatvanat.

Istennek szent fáklyája ég;

Karambol utáni hetek

Karambol utáni hetek,

A kocsim még mindig beteg.

 

A buszban soha nincs elég

Területen kívüliség.

 

Szeretnék már visszaszállni,

Végre újra Vele járni,

 

Piros lámpa előtt állni,

Ablakomból újra látni.

 

Egyszer tán visszaülhetek...

Karambol utáni hetek...


 

 

Megbomlott a világ agya

Megbomlott a világ agya,

Alul a fej, fönn a gatya.

 

Megőrült minden eretnek,

Az észre szankciót vetnek.

 

Háborodott őrültségek

Globális divattá érnek.

 

Szimbólumok Létet esznek;

Rút vérfürdő következhet.

 

Látja az Isten - 

Egymaga;

Megbomlott a világ agya.


 

 

Fáradságos csillagok

Fáradságos csillagok
Raja integet,
Fénypontjai körbeveszik
A sötét eget.

Világháború zaját
Ezer dob veri,
Rég kiment a divatból az
Űrhajós scifi.

Lucifernek hódol be
Az emberiség;
Elmebeteg szankciók a
Feketemisék.

Dnyeper partjai körül
Háború terem,
Dolgoznak a kibicek, hogy
Vége ne legyen.

Propaganda háború,
Fekete a vér,
Szaporodnak a fegyverek,
Elfogy a kenyér.

Minden filozófia
A sírban henyél,
Manapság az utópia
Fogyatékkal él.

Kinőtt eszme-jelmeztárak

Kinőtt eszme-jelmeztárak
Teszik dohossá a házat,

És a kissé bamba világ
Bámulja a kinőtt ruhát.

Kitérdelt liberalizmus,
Színe hagyott kommunizmus,

Szakadt kozmopolitizmus...
Fuldoklik bennük a Ritmus.

Bohóc jelmeznek is sivár...
Újat kéne felvenni már...

Kinőtt eszme-jelmeztárak;
Tegnap vita, ma gyalázat.

A kivénhedt eszme-topik
Az embernél jobban kopik,

Elkopik az elme élén,
S őrültséggé lesz a végén...

Kinőtt eszme-jelmeztárak;

Mítoszföld, a közös Hazánk

Mítoszföld, a közös Hazánk;
Ha engedjük,
Üdvöt hoz ránk.

Nem árt Neki semmi végzet,
Nem fér Hozzá az enyészet.

Sors nem szab korlátot Neki,
A vén Idő is tiszteli.

Mítoszföld, a közös Hazánk;
Múltat adott,
Jövőt hagy ránk.

Befektetők nem keresik,
A térképek nem ismerik,

De amikor tiszta Lélek
Keresi, el sose téved.

Mítoszföld, a közös Hazánk;
Isten helyett is vigyáz ránk.

Archetípusok lakhelye,
Szellemünk menedékhelye,

Teremtés előszobája,

Néhai világháború

Néhai világháború
Leginkább - közhelykoszorú...

Mindenféle nézőpontok
Csócsálnak lerágott csontot,

S ezer mai ocsmány érdek
Épít magának mellvédet

Világégés romjaiból.
Megint fegyveres az akol.

Itt is, ott is újabb kontó;
Füstté foszlik a mementó...

Itt is, ott is tök az adu;
Néhai világháború.


 

Hegedűszó a Styx partján

Hegedűszó a Styx partján,

Tán nem szent,

De nem is profán.

 

Magányos, szomorú nóta

Jajong a Kezdetek óta,

 

S méri a dermesztő csendet,

Mint kopár űrt a tekintet,

 

S örök időkig zengi át

A csillagtalan éjszakát.

 

Szívbe markol,

Lélekbe vés...

Szerzője tán a Feledés...

 

Rezgés a vén semmi karján...

Hegedűszó a Styx partján...

 

 

Isten jön az éjszakában

Isten jön  az éjszakában,

Bakacsin időruhában.

 

Szederjessé válik a vér,

Idő partján szürkül a dér.

 

Tiszta Hitek fogyatkoznak,

Profán dogmák sokasodnak,

 

S degenerált lelkiségek

Önfelszámolásra térnek.

 

Közeleg a ciklus vége,

Könnypatak omlik az égre.

 

Régesrégi teremtések

Sorát fedi időkéreg.

 

Az Ember önmaga foglya?

Előreléphet valaha?

 

Ciklus végi köd-utakon

Járkál Isten - hallgatagon.

 

Séta közben felszedeget

Poshadt germán kultúrfölény

Poshadt germán kultúrfölény
Már a végét járja,
Doktrínáiba zárkózva
A végzetét várja.

Nem kell újabb vízözönnek
Jönni a világra,
Elég hozzá a vezetők
Privát butasága.

Bigott oroszellenesség;
Európa kába -
Saját magát zárja szoros
Harci kalitkába.

Vízözön jön?
Vagy valami
Egészen új Élet?
Poshadt germán kultúrfölény
Csúfosan ér véget.


 

Kiszáradt jövő-partokon

Kiszáradt jövő-partokon

Minden feledés monoton.

 

Összeszűkült a végtelen,

Sziklán törik szét a jelen.

 

Kitenyésztett celeb házal

Mű-értékkel,

Művirággal.

 

Glóriája nőtt a pénznek;

Romtemplomban hazug ének.

 

 A Múlt?

Döglött vén masztodon...

Kiszáradt jövő-partokon.


 

 

Hétköznapi buta goindok

Hétköznapi buta gondok;
Mindent tudnak a bolondok..

Isten mindkét keze kérges;
A Teremtés - veszteséges...

Míg élek, szót szóba öltsek...
Talán a lusták a bölcsek...

Totálkáros álszerelmek
Rémképekkel üzletelnek.

Szemorvos lett a vakondok...
Hétköznapi buta gondok...

Karambol

Májusi tavasz-reggelen
Talált rám a veszedelem.

Körös-hídon túl nem sokkal
Ütköztem egy kicsi Golffal.

Szegény bácsi elém fordult,
Kerék reccsent, fék csikordult,

Összecsattantunk...
Baleset...
Kitérni már nem lehetett.

Oldalt szép zöld erdőszalag...
Csiripeltek a madarak...

Öröm reggeli ürömben:
Épen maradtunk mindketten.

 

Oldalak