lnpeters blogja

Jövő-parton Idő-katedrális

Jövő-parton Idő-katedrális...
Kicsi, kopott, alacsony, ovális...
Fenn kuporog egy kiálló szirten,
Csak egyetlen papja van,
Az Isten.

A liturgia nagyon egyszerű;
Szent az őszinte humor, s a derű.

Jövő-parton Idő-katedrális
Nem konzervatív,
Nem liberális;
Dogma-varázsszózatot nem ismer,
Csak egyetlen papja van,
Az Isten.

A szentélyben nincs jelen, csak
Jövő;
Oda sosem visz rosszat az Idő.

Jövő-parton Idő-katedrális,
Tana mindörökre aktuális;
Tiszta erkölcsben és

Csak a hülyék tudnak mindent

Csak a hülyék tudnak mindent.
Ítélkeznek is vadul,
Rajtuk kívül mindenki más
Végső percéig tanul.

Az élet problémáitól
Minden ember feje fő,
Bezzeg a hülyék világa
Egyszerű és érthető.

Egydimenziós a világ,
Zöld a fű és kék az ég,
Mindenkinél mindig mindent
Jobban tudnak a hülyék.

 

Hideg téli napsütésben

Hideg téli napsütésben
A majdani Tavaszt érzem.

Bár rajtam a nagykabátom,
Aki csak Telet lát, szánom.

Bús-magyar tél-komplexusok
Örökké vert hada nyafog,

Bújjunk alkuvás-kabátba,
Nagyhatalmak árnyékába.

Hideg téli napsütésben
Hazám reményeit féltem.

Jövendő borotvaélen;
Hideg téli napsütésben.

 

Nemzeti ima 2024-ben

Isten, áldd meg a magyart
Hittel és erővel,
Hogy ne kelljen küzdenie
Többé ellenséggel.

Örökös balsors helyett
Hozz ránk víg esztendőt,
Adj nekünk szép, tisztességes,
Élhető jövendőt.

Plántálj végre szerencsét
Kárpát szent bércére,
Békét  a Kárpát-medence
Mindegyik népére.

Kunságunk szép mezein
Ért kalászt lengessél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtessél.

Plántáld a magyar zászlót
Igazság sáncára,
Hogy összedőljön a világ
Összes dogmagyára.

Valahol túl a hidegen

Valahol túl a hidegen
Ül a Múlt vén kereveten,

A hátán viseltes kabát,
És magyarázza - önmagát.

Valahol túl a hidegen
Duzzog a végzet ridegen.

Idő-holtág habjainál
Korhadozó vén fája áll.

Valahol túl a hidegen
Mindig van élő
Szerelem.

Még nem fogta fel a világ,
Hogy a fejlődés -
Boldogság.

Helyette az ember kutat
Mindig újabb tévutakat.

Valahol túl a hidegen
Minden rossz dogma idegen.

Levitézlett eszmetömeg
Bohócsipkában fúj követ.

Valahol tiszta még az ég

Valahol tiszta még az ég,
Valahol fényes gyertya ég;
Valahol
Békességre,
Alkotásra
Hív a messzeség.

Valahol Isten még felel,
Valahol semmi nem fut el,
Valahol
Szent Jövő
A Vágyainkra
Még most is figyel.

Valaki most is jót akar,
Valahol most is szól a dal,
A Ködön túl a tiszta lélek
Most is fiatal.

 

Holtfáradtan, de még élve

Holtfáradtan, de még élve;
Halkan szeretve és féltve,

Iszonyú kemény nap végén,
Téli Otthon kicsi mélyén,

Mikor a Béke kis patak;
Tudom, hogy látsz,
Vén Hallgatag.

Az Idő dereka sérves,
Minden profán bálvány vérmes,

Az értelmes jövő kétes,
A remény háromesélyes.

Állok kint az égre nézve;
Holtfáradtan,
De még élve.



 

Didergő téli napokon

Didergő téli napokon
Fenyeget a hó,
Csupa jég a parkolóban
A kis autó.

Didergő téli reggelen
Jegesek a fák,
Elmegyek. Búsan néznek rám
Bentről a kutyák.

Didergő téli délelőtt,
Csengő nyekereg,
Ül a padban a sok tiszta
Lelkű kisgyerek.

Didergő téli délután
Rossz, ónos eső,
Vénülő aggodalomnak
Jégszakálla nő.

Didergő téli estéken
Duruzsol a szél,
Isten csöndesen figyel, az
Idő mendegél.


 

Januári vasárnapon

Januári vasárnapon
Szépen, boldogan dolgozom.

Körülvesz a munka heve
És Anikóm
Szeretete.

Január mosolya rideg,
Vacog a dermesztő hideg,

De mégse hallik ide a
Pénz- meg fegyver-hisztéria.

Otthon,
Vasárnap,
Anikó...
Itt Béke van,
Itt
Élni jó.

Szépen, nyugodtan dolgozom
Januári vasárnapon.

 

Januári péntek este

Januári péntek este
Csikorog a dér,
Csípős, jeges alkonyattal
Ünnepel a tél.

Januári péntek este
A föld didereg,
Fölénk tornyosul a lomha,
Dermesztő hideg.

Januári péntek este,
Kegyetlen sötét,
Elfáradtunk, bitang módon
Nehéz volt a hét.

Januári péntek este,
Csíp a levegő,
Szép jövőt teremteni még
Van elég erő.

Januári péntek este;
Féltem, aki fél,
Akármilyen bőszen tombol,
Elmúlik a tél.

 

Január éjszakai élet-misztérium

Szürke lepelben jön januárnak éjjeli árnya;
S élesen festi ki a házak körvonalát.
Utcai lámpák fénye világol a tétova ködbe;
Száz kicsi fénykatona tartja magát makacsul.
Villog a szikraeső a kietlen, lomha sötétbe;
Holt köd elébe emel gátat az emberi kéz.
Túlhatalomban a köd, de hiába - a fény sose enged;
Bárhogyan is gomolyog, élnek a fény-szigetek.
Holt anyagok vén túlerejében reszket az élet;
Színleg gyönge talán, mégis örökre ragyog.


 

Hatalmas bronzkori várak

Hatalmas bronzkori várak
Romjai közt szél se járhat.

Titkokat rejtő vén falak
Nyugszanak mai sár alatt.

Valamikor egykor régen,
Itt a Kárpát-medencében

Szürke pannon egünk alatt
Trójánál nagyobb várakat

Láthatott az égi kocsis,
Vagy a turul - már akkor is.

Hatalmas bronzkori várak
Rejtélyek ködében állnak.

Elsüllyedtek, múltba fagytak,
Még legendákat sem hagytak.

Múltunk milyen mozaikja
Épülhetett falaikba?

Hatalmas bronzkori várak...

Fagyos januári éjjel

Fagyos januári éjjel;
Tele az ég szenvedéllyel.

Valahol a Remény fázik,
Valami mindig hiányzik.

Valami éppen elévül;
Valahol valami épül.

Valami talán feléled,
Valahol retteg az élet.

Valami jövőbe bújna,
Valami elindul újra.

Csillagbokor szerteszéjjel;
Fagyos januári éjjel.

 

Isten magyarnak teremtett

Isten magyarnak teremtett,
Adott
Hazát,
Hitet,
Nyelvet.

Van
Múltam,
Jelenem,
Álmom;
Van mit őriznem,
Szolgálnom.

A múlt örök, élő emlék,
A jövő szent
Kötelesség.

Globális fölény idején
Nemzet-jövőben hiszek én,

Világpénz-uralom helyett
Békés, boldog
Nemzeteket

Álmodok ébren járkálva
Egy sokkal szebb, jobb világba.

Közben leng a csalafinta
Világ eszme-mérleghinta...

Van jelenem, hitem, álmom;
Létemmel
Hazám szolgálom.

Oldalak