Mysty Kata: Mini ballada az időről
Rajtunk mulató
Átutazó,
Elhullató,
tetemre hívó,
az elvesző,
és egy elveszejtő...
Bár teremtő,
el is temető,
elhullató, - az idő!
Hűvösen sír, mint Elmenő,
Tétova, mint Visszajövő!
Egy hulla tó, ha lesz jövő!
Tekergő, mint a hold
csillagfűben, égi mezőn.
Részegen iszik a napfényből,
Szaunázik is, ha nincs felhő!
- "Nincsen itt térerő,"
ezt kopogja
egy tejúti lakkcipő.
Mysty Kata
Mosoly és a kenyér
Mosoly és a kenyér,
Kell-e még más egyéb!?
Dáriusnak kincsén
sincs megvett egészség!
Annyi itt a szemét,
Beteges az epéd,
Betegen a veséd,
Alig van már sebész !
De a kalász érett,
Az aratás késhet...
Csomagol, megy a nyár,
Végezvén a dolgát...
Mosolyog a kenyér,
Legyen ez majd elég!
Maradj te csak szerény,
Lelked élő kenyér!
Tedd most széppé az estéd!
Legyen ünnepünk mesés!
Tombol a nyár még, ezért
Tombolj, a nyárvég zenél!
A időkerék serény,
Fürge gyíkként mendegél.
Motorja, az őszi szél...
Árny a fénnyel összeér.
Tedd oly széppé e napot,
Arcodra fessen Napot!
Isten egy Hazát adott!
Becsüld meg nagyon, nagyon!
MystyKata: Tedd széppé
Nem tudom, miért de vidám vagyok,
A nap is süt rám, sőt reám ragyog...
Zöld koronás mind: nyár, bükk, meg a hárs...
Fa tetején sok a dalos madár.
Nem tudom, miért de vidám vagyok,
Futnak a percek, én lemaradok...
Pillanat pihen meg a szememen,
Derű bókján üt, szívem, - persze!
Mysty Kata: Vidám vagyok
A köszönöm útja mindig egy,
Soha, semmikor nem lehet mindegy!
A köszönöm hálás, ép beszéd,.
Mintegy született készség részeként.
A Köszönet elvont, lelki Szép,
Belülről tör fel, mint a nemes cél!
A köszönő "minta", napi hős!
Akár gyerek még, akár már felnőtt!
Megköszönöm hát mindig szépen,
Azonnal és úgy illendőképpen.
Az illemszabály köt, - szerfölött!
Megkövetelem, - többek között...
Cicavizióm
(Ica cica kávédala:
Fülbemászó, mint ő maga...)
Tej helyett én kávét iszom,
Eztán vegán táplálkozom...
Azt hiszed, hogy részeg vagyok?
Gazdim rumos teát adott...
Ki is ütött, fejem szédül,
Egér rajtam nevet végül!
Alkony
Nap perzselte ?
Pipacs tette?
Tudja Isten...
Ki tehette!?
Ki festette
Hogy keverte!?
Árny a fénnyel
Félre léphet?
Vérvörös lett
Szála széle,
Csurog, csöpög
Piros vére.
Lement a nap,
Nyoma maradt...
Láthatárán
Lángja szalad..
Köszönettel tartozom...
Mysty Kata : Esély
Szeretem nézni a vizet,
hallgatni amint zenél.
amint csobogva csak beszél,
mint anya a szeretet nyelvén,
Szaladó kavics kék fényét,
szemlélni a felszínén...
Hullámvetése mily csekély,
A szeretet jele deszép!
Szeretem látni a víz-erét,
Számtalan fut szerteszét,
Türkizzé válva mond mesét...
A szeretet anyanyelvén!
Ellágyít ez a lebegés,
A szeretet nyelvhegyén!
Ölében ringva ott az ég!
Éberen alszik mindörökké.
MystyKata : Zuhog
Zuhog, megáll, napra vár,
Némaságtól tapsra vált.
Eső mosta vidám nyár,
Lesheti a szivárványt!
Zuhog sűrű szemekben,
Járda tele, féleresz ...
Folyik rajta át, s kereszt!
Mint vízesés, élvezet!
Az igazság
Klasszikus az igazság,
Mert élet, cél, tanulás!
Nem kevés a tanulság,
Leckéjében bizonyság...
Örökzöld az Igazság...
Mint Örök Egyesítő,
Vele majd szembesít ,- Ő!
Állandó mint vitatárgy...
Sohasem az emberé,
Azé, Kinek szava ép,
Amit kimond, mindig él!
Akié a teremtés...
Tudod tehát, hol keresd...
/A sajátunk, - tévutas,
Ártatlan és koldus az!/
Törvényszerű, és kegyes!
Minden gondolatomban nálad időzöm,
Féltő aggódásimat mind - mind legyőzöm.
Várom az érkezésed...
Boldogulásod hírét, hogy ölelhessük
egymást ismét. Nemcsak égő szavak mentén...
Bolyonghassunk így együttlétben, te meg én.
A békénk félszigetén,
Reményt táplálhat az otthonunkba lépés.
Bár tovább sodor téged a gyáva kényszer,
Kiegyezem véle ésszel,
Ragyogj, mert Te vagy az ékszer!
Várom nappal, várom éjjel...
Angyali hírveréssel..
Üdvözít a belső igen, és a nem...
Pedagógus napon
Pedagógus napon
a Napom még szebben,
szememtől is ragyog.
Pedagógus napon,
muzsikáló szívem,
úgy dobog fennhangon.
Virágtól a tanár
virágzik, a gyerek
meg tőle, mint egy sztár...
De csak jól és szépen,
Kimunkálni érdem...
Szemmel a vetésen.
hálatelt, jó kedvvel
a nyár kapujában
édesebb a teher.
Hálát érlel a nyár,
a tudásra szomjas.
Vágya az aratás...
...
A gazdag, szép lelked,
gazdagít másokat!
Az arat, 'ki vetett!
Nem vész a semmibe,
Az éhes eszi meg,
kitöltve a mindent!
A gazdag , szép lelked,
kitöltve a mindent
gazdagít másokat!
Nem vész a semmibe,
Az éhes eszi meg,
Az arat, 'ki vetett!
Merre ment el Május,
Kedves virágárus...
Szél hozta, szél vitte,
Esőbe temette.
Életre kelt mágus,
Stafétabot árus...
Jöttét adja tudtul,
Nyár felé fut utunk.
Mint tudjuk, Június!
Nyárelő "unikum".
Érik a cseresznye,
Gyönyörű menyecske!
Miután leszedte...
Fülére tehette.
Meggypiros ajkára
Csókot csen a párja!
Nyári a ruhája,
Szereti Babája!
Amíg a nap ragyog,
az érzés nem halott!
Forr is már a vére,
Tán meg is hal érte.
Köszönöm, Istenem
A gyermekáldást!
Kegyelmed árán...
Hozzád visz most hálám.
Köszönettel tartozom...
Örömét, bánatát
Is elfogadom, aztán
Bízva csak Rád hagyatkozom.
Magamat el nem ragadtatom,
Megerősít, s amit kapok...
Csakhogy kölcsönbe kaphatom,
Életünk, életek súlya a Válladon!
A Fiúi hittel fogadkozom...
Növekedni benned van okom,
Életéért - csak bátorkodom...
De magamat el nem ragadtatom.
Mysty Kata; Köszönöm, Istenem!