Sztancsik Éva blogja

B/este

Beküldte Sztancsik Éva - 2022, április 18 - 13:24
 
Nyújtózkodik kinn az Este,
takaróját a Nap szegte -
Megcsipkézte sugárfénnyel,
azon kacsint át az Éjjel.
 
Jókedvében varázsol is...
ma igazán nagyon komisz -
húzkodja az Ég szoknyáját,
még a Hold is tátja száját.
 
Korcsolyáznak a Csillagok,
kanyarban a szél visszafog -
egyik-másik csúszik lejjebb,
ki lezuhan...az a legszebb.
 
2022.02.24.

GyereKecske

Beküldte Sztancsik Éva - 2022, január 23 - 12:07
 
Erre-erre, kerge kecske.
Beterellek csendes helyre.
Kellhet neked retek, zsenge...
gyere, teljen kedved benne.
 
Eszegessed, legyen tejed...
Ne tekergesd kerek fejed.
Nem felel meg? Epret vegyek?
Reggel, este kergesselek?
 
Ejnye-bejnye, terved nyegle.
Eszem eszed fejtegesse?
Eh...
Cseperedj fel! Serte-perte!
Kellemetlen szertelenke.
 
(2021. december)
 

Ennyi

Beküldte Sztancsik Éva - 2022, január 13 - 14:23
 
Ne aggódj miattam, 
Kincsem.
Azt viszem, 
amiben
- végülis -
hittem.
Amit adtak, 
az rajtam
van,
ingem.
Az erő nincs
magától,
azért 
küzdeni kell.
S ha eleget
harcoltál,
békét lelsz,
majd... 
figyelj.
Elég egy
madárdal,
a nyári 
szellő lágya,
elég egy 
kiscica...
egy apró 
gyermek

Mit ér hát..?

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, május 28 - 18:35
 
Széttörhet a világ 
egyetlen perc alatt -
miért legyünk hát jók? 
... a halál elragad.
 
Gonoszok tombolnak,
sátán-hangjuk süvít - 
behálózva lelkünk...
semmi fel nem dühít.
 
Köntörfalaz a Sors
(sosem volt egyenes)
bal keze felsegít...
a jobbik beteges.
 
Két lépés előre,
három aztán hátra -
lyukakat toporgunk
bele a mocsárba.
 
Átcsúszhatunk azon

Még el kell mondanom

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, május 21 - 19:08
 
(Nekrológ helyett)
 
Bennem maradt a történeted, Eszter.
Nem gondoltam, hogy van még itt hely,
hiszen annyi már a mese, a nyomor... 
annyi a baj, hogy magam sem tudom
mi az, ami ebben a rengeteg jelen és
múltdobozkában raktározódik és hol
alulra kerül, hol felülre, hol csak lebeg;
van, hogy felrázkódik, én pedig
meglepődöm, netán elszomorodom:
Jé, még ez is itt van, az is...talán az idő
mégsem old meg mindent úgy, ahogy 

Szaladga

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, május 13 - 19:01
 
Pöszi cicám körbe-körbe
rohangászó kerti törpe -
fehér ingje sokszor koszos,
nadrágszára térdig poros.
 
Beidéztem mosodába...
nem is leltem a nyomára -
hűlt helye a rózsa tövén
füstölögve lebbent körém.
 
Rendben, fussál, nagy a világ...
benne rigók, békák, csigák -
tudom, neked érdekesek...
s mosolyogva teregetek.
 
(2019.május)

Alig-május

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, május 5 - 15:57
 
Az udvar sarkában, tavasz lábnyomában
fürdőzik a reggel felhő-pongyolában;
csepereg az eső, a föld, mint a szivacs -
ó, drága májusom, sírós (nyár)bébi vagy.
 
Tudom, szeret a fű, mert úgy megnő tőled,
hogy gyepből az idő nagykabátot szőhet -
aztán... ha felveszi, álmélkodhat magán:
vajon ez a hónap zavart-e vagy vagány?
 
Virágokat vittem mélyalvók kertjébe,
oda, hol madárdal szálldoshat kedvére.
Nem zavarja semmi az ének folyását,

Korkorsó

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, május 2 - 20:27
 
Szomjazik a korsóm, konganak a  pincék,
elfolytak az évek...még több időt innék.
Csodálkozom folyton, mire e rövidség..?
Cudar perc-fegyőrök - aligha őrizték.
 
Még több időt innék. Órákat, kortyokban.
A kimért napokkal rosszul gazdálkodtam.
Sokat néztem (léha), ahogy a Tűz lobban
és hevertem mélán magamra hagyottan;
 
ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...

Véglet

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, április 13 - 11:02
 
Koszorúk egy síron -
kinn a temetőben...
és a Nap is most van
pontban lemenőben;
 
de még éppen rálát,
rálát a világra -
fényével betölti
azt, aki már árva.
 
Madárdal hallatszik...
szellő kúsz' hajamba -
nincs már, ki figyelne
szavamra...magamra.
 
(2019. március-április)

Levél(r)ügyek

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, március 31 - 10:41
 
 
Pattanak a rügyek, repülnek az álmok...
április, ha csoszog, ugyan mit is vártok?
virágzóbb életet, nyugalmas időket...
ebből a káoszból még bármi kinőhet.
 
Kusza a világunk, bonyolult tételek...
feladták a leckét, a fejünk szédeleg -
Migráns ide-oda, csúcs a politika...
levelét elnökünk épp a minap írta.
 
Figyelmeztet benne (ahogy eddig tette),
nehogy tévelyegjen ez a magyar elme -
rámutat a rosszra, pirít a gonoszra,

Zsongoló

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, március 27 - 19:34
 
Halkuló szívverés,
gyengülő ütemek -
kevés már az erőm,
amivel üzenek.
 
Elcsigázott szavak
kúsznak le torkomon -
kacag rajtam a szám,
míg betűm korholom.
 
Lenyelve mondatom
ízetlen és száraz -
szomjazom a Napot,
mi fényébe ágyaz.
 
Feltölti a lelkem,
betakargat lágyan -
lebben lepedője,
simogatja lábam.
 
Érzem, ahogy átjár,

Utólag

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, március 13 - 19:47
 
Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? 
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
 
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) 
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
 
A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) 

Márciusi estén

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, március 6 - 18:48
 
Új Tavaszom ébred, nyújtózkodni hagyom.
(Adománya nekem igen becses vagyon.)
Növekvő hajtások pattintják a földet -
ébresztő, ébresztő, mutassatok többet!
 
Álomból, kómából Nap ecsetje költ fel.
Megfesti a Kertet sárgával és zölddel.
Aprócska bogarak csatasorban járnak.
A rózsatöveknél fürge árny vadászgat.
 
Ugrál erre-arra, boldogan szaladgál...
Bohókásan szökken mindegyik falatnál,
majd (elunva mindezt) felpattan a fára -

Engedet

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, február 11 - 19:17
 
Állt még ott egy hajó... az is tova úszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.
 
Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.
 
.....
 
S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)

Rebbenések

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, január 30 - 20:02
 
Pillangó szárnyai rebbennek a széllel,
csapodár álmaim köröttem keringnek - 
makrancos szellőlány ámulva tekintget...
biztosan nem számolt efféle veszéllyel.
 
.....
 
Agyamban lángvörös palettákon járva
lüktető vérerek dús partján ballagok -
rikoltva ropják benn huzatos dallamok,
száz pille táncol a szürkeállományba'.
 
Csitítni szeretném tüstént a mulatást:
"ébredni, ébredni, hess innen mindenki "

Melankólia

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, január 21 - 18:40
 
Mi lehet megoldás az összes bánatra,
s mitől múlhatna el a szellem keserve?
Gyógyír tán a végzet (bolondját járatja),
általa minden seb példásan hegedne.
 
Fekete tüllfátyolt szaggat a Múlt keze,
sötét képzet szőtte erősre, vastagra -
nehezen boldogul, már bontózik bele,
mérgében ollóval százfelé szabdalja.
 
Ború-foszlányokból falat húz a Jelen,
nem látszik, nem hallik, ami belül maradt -
s e szűkös kuckóba húzódni kénytelen

Oldalak