Sztancsik Éva blogja

Világágyban

 
Könnyező Éjszaka 
(keszkenője telve)
túlcsordult nedvével
napját felnevelte.
 
(szétáztatott órák,
pityergő kis percek,
nagyranőtt bánatok
- titeket ismerlek)
 
Ha a sírás tisztít,
tisztább már a hónál -
tisztább a harmatnál,
amit virág próbál.
 
Zokog menthetetlen,
a vigaszt nem állja -
ágyában nincs elég
iszákos kispárna.
 
(2018. január-február)

Közeredő

 
Gondolatkezeim átölelnek téged...
lényed éget, amint testedben áramlok 
és múltadon szántó vérrögre ráhajlok
árva-bújón (félőn), hogy lehessek részed,
 
parány egészed, hát fogadj be már, kérlek...
(együtt ne kövessünk semmilyen parancsot,
velem találd meg az "örökkön" kalandod)
... egyetlen, festetlen arcomra cseréllek.
 
(2018. január)

Ripők

 
Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)
 
.....
 
Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve...az, az: ripők.
 
Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,

Papírvitorláson

 
mint lyukas dézsából
surranó vízcseppek,
úgy törnek szabadba 
összegyűlt szavaim -
 
kiszikkadt anyaföld
szomjazó mezején
papír-vitorlásból
dobálom javaim
 
.....
 
döng a szél, vihar jön,
árbócrudam reszket -
hol lehetsz, merre jársz...
múlt szeled bizserget
 
(2017. december)

A Kisgyermek

 
Egy Kisgyermek olyan erős,
hogy megtartja a világot -
egy Kisgyermek önmagából
a csodákat önti rátok.
 
Bogárszeme mély tavában
szivárványt űz a látomás -
élet-angyal incselkedik,
játékos a csatározás.
 
Benne rejlő felnőtt magja
sebezhető, de nem gyenge -
lelke tárva, nincs bezárva,
szabadságra nyíl' értelme.
 
Bőre rózsa, ajka cserfes,
szíve egyben, még töretlen -

Decemberi ábrándok

 
Panaszkodnak a fák az endrődi kertben,
(megremeg néha egy ottfeledett levél)
vörösről, meg zöldről ábrándoznak ágak -
fakó, szürke bőrük hamar-tavaszt remél.
 
Hiába mesélem, hogy az még messze van,
az év éppen most fog fordulót váltani -
toporog, háborog, míg új cipőt keres...
erős talpút, lakkost, hogy abban járja ki.
 
Néhány hónap csupán, mire betöri azt,
s akkor aranyfelhőt, lármás színeket lép -
nevető gödröket a fázós arcokra...

Holdsarló ideje

 
Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ -
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.
 
Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes -
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses
 
és jóllakatni végre, 
hisz...
szeretetre éhes.
 
(2017. december)

Lelenchúrt pengetve

 
Lássatok majd akkor is, ha már 
nem leszek tépett tollú madár -
akkor is, ha fényes zakómon
sikongva csúszik a napsugár...
 
és majd akkor is, ha vérszegény
dalom kopott kottája helyén 
Holnap egy új füzetre lelek,
izzadva a hangjegyek hevén.
 
Szeressetek akkor is, ha már
elmúlt belőlem a cifra nyár -
akkor is, ha garázda vihar
köröttem bottal tombolva jár...
 
és majd akkor is, ha ájultan,

Fagyszeretők

 
Akkor...
a vér megalvadt, kialudt a láng, 
borzongató szél söpört a télben -
Most...
halványrózsaszín szagodat érzem
és már elhiszem, itt lesz a hazánk. 
 
Itt, ahol fagyos szeretők élnek,
ahol dermesztő érzések hálnak -
csillagtalan éj sző körénk fátylat, 
s jelen-ecsetünk festeget vénnek.
 
Pedig maradtunk ifjon táncolók,
maradtam öntelt, vadóc szigeted -
együtt és külön hány évtizedet

Nekrologó

 
A halálnak szépnek kell lennie.  
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?
 
S akinek nem juthat mégsem béke,
(lapja-hullott Könyvet lát végzete...
tündér szállt el abból, játék, mese)
hogyan idéz nyugvást pisla fénye?
 
Vajon oszt-e idillt egy Örök Úr
és mi alapján dönt rólad, rólam?
Az üdvös távozás csak kép? Szólam?
Mit tegyen az, kiben fájdalom dúl?

Őszvégi anzix

 
Rámhajol az Éj -  
kék, széles szája mély  
torkából hörög,
párát köp, gőzölög.
 
Fáznak a felhők -
napsugaras kendőt
szaggat szét a szél,
rojtján a nyár alél.
 
Deres föld dagad
vetkőző fák alatt -
sorsom lepereg,
levelek - veletek.
 
Lassul a ritmus,
(ez őszvégi himnusz)
dallamcsizmában
poroszkál utánam.
 
(2017. november)

Látófélben

 
Meg kéne állni, szétnézni kicsit,
amíg van látni, csodálni való -
hamarost lehull, ránk tapad a hó,
a nyárt-sóhajtó szellő is frigid.
 
Hűvös utakon, bundáknak táján
szívekbe dermed a holnapi vér -
zúzmarán siklik a fess "napfivér",
jégszobrot farag itt benn a sátán.
 
Meg kéne állni, szétnézni kicsit,
amíg van szemünk és látunk vele,
s lüktet pulzusunk élénkebb fele -
... amíg az égBolt naponta kinyit.
 

hiábavalóság

 
bukott bölcsességek
szóval-vert mezején
ketten tartunk még ki
(kőszobrok) te meg én
 
mindenütt sebesült
közhelyek hevernek
kezek, lábak nélkül
egyik sem nevelget
 
minek erőlködnünk?
az idő ránk céloz -
lábnyomunkban a gaz 
szellőt sem palléroz
 
(2017. október)

Szemről, végről

 
Mindig arra menj, ahol a tűz lobog, 
ne hallgass másra, bármit is locsog - 
ne hallgass rám sem, ha álljt kiáltanék, 
ajkam dermedt és nincs már álma rég. 
 
Magadra figyelj, meddig bírja lábad,
emeld magasra, lépj át száz gátat -
szakadék, hegycsúcs, az összes a tiéd...
talán nagy dolgok, talán semmiség.
 
Ámbár... mielőtt végleg kifáradnál,
kaphatsz látást, ne légy többé vaklány -
értelme nem sok (sorsunk buta csele)

MajRém

 
Felkeresett a Pánik,
hogy váltig engem vágyik -
rázom fejem mérgesen:
szidom, űzöm, kérlelem.
 
Ám
 
virul bennem örömmel,
motyója egy bőrönddel -
apró gondok holnapja
kalamajkán roskad ma.
 
Lelkem virágoltárán
(ébredéskor ott vár rám)
mérges füstje bűzölög,
hajnal legényt gyűlölök.
 
Kivont kardom szelleme
forradalmat keltene -
de késem sincs, tőröm se',

Elmeszelek

(hecc-perc)
 
Hetyke, kerge, SzemteLenke
henye kedve tervbe vette -
(felnevetve versbe szedte)
esdekel egy csere-testre.
 
Jegyzetelget este, reggel,
fergeteges szettet rendel -
beste lelke szervre seftel.
 
"Teremts nekem enyhet mellbe'.
Legyek kecses kebel-eszme.
Legyek edzett, sebes zerge.
- Ne terpesszen termet terhe. -
Legyek heves, de nem kehes,
cserfes, nemes, szerelmetes."
 

Időmarás

 
Észre sem vettél. 
Én nagyon láttalak. 
Csukott szemem
ablakán át kiesett
az idő, omlottak
a bezártság-falak.
 
Ott álltál háttal
közös életünknek,
hajadból vagány
jövőkócok csüngtek -
annyira 
annyira 
vágytam
kifésülni mindet,
s közéfonni
saját tincseimet...
Ám egyszer 
eltűntél.
Hirtelen
minden időt 
zsebre tettél -
és biztosan

Alagút(v)iszonyok

 
végtelen sötétség
nappal is a vakság 
lúgként maró éhség
- a tarlót aratják -
 
(r)idegroncsba harap
a sorvatag elme 
lepattan egy darab
kukacokkal telve
 
együgyű, szánalmas
botladozó lélek -
csak múlni alkalmas
míg rágja a féreg
 
.....
 
Nem érted ezt, érzem,
hogyan írjam másként?
Járj tovább mesékben...
ott kaphatsz rabnál fényt. 
 

Szeptemberi levelek

 
 
A teraszon
pont mellettem
levél csattant 
nézd, felvettem
 
az ősz küldte
szélforgással
dalolt hozzá 
lett postásdal
 
üzent nekem
kapok többet 
a seprűm is 
nyakon törhet
 
hajthatatlan
száraz avar 
mindent zörgő
paplan takar.
 

Hagyaték

 
Rátok hagyom majd a sárgarigó dalát,     
a rózsalevélről gyöngyöző harmatom;  
nyárvégi tücsköket zenélő pamlagon...  
ahol most éjente koncertjük hallgatom.    
 
Forró zápor nyomát lábbelitek talpán...   
fagyott háztetőkön csillámló porhavat - 
egy kismókust, amint faágakon szalad, 
hogy emlékeztessen: ilyen, aki szabad. 
 
Rátok hagyom majd a szivárványút ívét,
hisz (csalogat, bűvöl) indulnátok rajta;

Oldalak