A hónap verse

 

„Etikus magatartással többre megyünk az üzleti életben!”

Beszélgetés Dvariecki Bálinttal, a Helma kiadó tulajdonosával

 

Súlyosan látássérült ember, aki „nulláról” indulva teremtett magának igen komoly egzisztenciát. Mai panaszkodó, hisztériás világunkban igen szokatlan jelenség. Nagy jövő előtt áll.

Sikeres informatikai céget alapított. Létrehozott egy kiadót. Digitális újságterjesztő szolgáltatást. Olvasást segítő eszközöket forgalmaz, és minden Tőle telhető módon segíti a látássérült emberek integrációját.

Árad Belőle az energia.

Ha egy kortárs „Ki kicsoda” kiadványhoz kérnének Tőled ötsoros bemutatkozást, mit írnál Magadról?

Dvariecki Bálintnak hívnak, 1976 márciusában születtem. Felnőtté válásomig számos egészségügyi nehézségen mentem keresztül, a látásom minimálisra (hozzávetőlegesen 2%-ra) csökkent. Ennek köszönhetően viszont mindig bizonyítási késztetésem volt, és van a mai napig is, hogy amit eltervezek, meg is valósítsam. Az évek során voltam már alkalmazott, „kisfőnök”, és vállalkozó. Mindig újabb és újabb ötleteim voltak, hogy mivel tudom – kezdetben a saját – majd a hasonló problémákkal küzdő embertársaim életét megkönnyíteni. Ezért is maradtam meg a sok nehézségen túl is a vállalkozói létben.

 

***

A Hónap Verse – 2021. Augusztus

Amikor a következő verssel találkoztam, átgondoltam igazát. Témája minden időszakban aktuális, hiszen megmutatja, hogy aki tollat ragad, milyen érzésekkel és elhivatottsággal tegye.
Mondanivalója széles teret kap – mindazokhoz szól, akik közeli kapcsolatban állnak a költészettel, verseket írnak. Ez a mű példát mutat formai szempontból is.
Örök üzenete: a költészet szent dolog. Ez a jól kihallható üzenet segített, amikor sor került arra, hogy kiválasszam augusztus hónap versét. Szeretettel gratulálok!


SZILÁGYI FERENC HUBART

Ha verset írsz

Ha verset írsz, csak úgy leszel szabad!
Fülünkbe cseng sziporka szép szavad;
azok valók a szádra, szent imák,
siránkozás helyett örömvirág!

Ha verset írsz, nem él meg itt a bú.
Pogány szeánsz a rím tüzén? Tabu!
Ki könyvet éget, arra, mondd, mi vár?
A megvetés. A lelke oly sivár!

Nincs ihleted, tévútra vitt eszed,
de egyre mást okolsz. Miért teszed?
S ha összeállnak itt a részhibák,
a líra is silány penészvirág!

Ha verset írsz, mögötte szív legyen!
Örömmel osztozunk a hív kegyen,
hisz írni jó, megélni élvezet,
s velünk marad, ki már megérkezett.

A Hónap Verse - 2021. Június

 

Minden hasonó kiemelés merőben szubjektív. Ez is.

Kezdettől nem hagy nyugodni ez a vers. Pazar létösszegzés, és éppen annyira személyes, amennyire a személyesség jó lehet. Ez nem szerepvers; a lírai Én vitathatatlanul azonos a Szerzővel.

A Költő végigtekint életpályáján, a világon, Önmagán. Nem adja fel. Soha nem adja fel.

Gratulálok, Feri!

 

"a lázam est tüzében ég,
de új kalandra vár a part!"

 

Szilágyi Ferenc Hubart -

 

"Az Értől az óceánig"

Kis sajka ring az Ér vizén,
a róna lápja rém sivár;
kalóz leszek, de még idén –
egy álom újra élni vár. 

Az óceán de messze még,
a csónakom ma arra tart,
a lázam est tüzében ég,
de új kalandra vár a part!

A szél süvít, kemény a pad,
lapátra hát, öreg betyár!
A sár piócaként tapad,
s a csábutak szirénje vár.

A gólya messze költözött,
halott sirályok árnya leng.
Aranysakál a nád között,
a víz fölött lidérc dereng.

 Evezz, ameddig van remény,
a terv merész, a cél nemes,
a küzdelem konok, kemény,
kikötni még nem érdemes!

A Hónap Verse – 2021. Május

Haász Irén

A Gazda dolgai

A cipők megsüppedve állnak,
nem hajók már két vizes lábnak.

Kérgüket többé már a Gazda
nem törheti, nem tiporhatja.

A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?

Tanácstalan a bot, a párna,
kinti fogason nagykabátja,

hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,

mikor kéken villogó lámpás
kocsi vitte el, s egy kiáltás,

egy szó sem hangzott fel az éjben,
s ők még nem féltek akkor, még nem.

De éjre éj szállt, s pirkadatra
jajszó kúszott fel a falakra.

Gazdáné keze simít néha
csak rajtuk, s hallgat, mint a néma.

Nem csak a tárgyaknak van lelke?
A hiány őt is megviselte?

S mi, a Gazda dolgai, kezdjük
sejteni, többé nem feresztjük,

nem fésüljük, nem fedjük testét,
sorsában sorsunk hordja vesztét,

nem beretváljuk habot húzva
többé… S hogy útja mindőnk útja.

VERSENYFELHÍVÁS

Júniusi verspályázat
 
Chorijambusban írt verseket várunk, bármilyen témában. A költemény ne legyen hat versszaknál hosszabb.
Ritmusképlet: (— ∪ ∪ —) 
Természetesen lehet folytatni, bővíteni a ritmusképletet pl:
 — ∪ ∪ —  — ∪ ∪ —  — ∪ ∪ —  
Beküldési határidő:   2021.június  09.
Eredményhirdetés:    2021.június 15.
 
A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon is megosztjuk, a szerző virtuális oklevelet kap.
A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
 
Kedves versenyzők! Jó munkát kívánunk!
 

A Hónap verse - 2021. április

HORÁK ANDREA KANKALIN -

SÍR MA VALCUM
 

Múltba néz a táj, jövőben élhet,
Mert kopott falak szavát
Ókor írta meg nekünk, s meséket.
Légiók haladtak át,
Útra térve harcban álltak,
Róma így üzent nekünk, a mának.
Ó, ti bátor, ős utak!
Ó, ti bátor, ős utak...

Itt legelt, telelt a mén, s e művel
Festetics tanyája élt,
Szép lovak tenyésztek, és a tűzzel
Olthatatlan is remélt.
És Petőfi Júliája?
Apja gazdatiszt, e birtok árja.
Halhatatlan így üzen.
Halhatatlan így üzen...

Úrlak édenének ősz tanára
Romba dőlt falak között
Csak nevelt tudattal, és nagy ára
Volt, ha néha vért köpött.
Szellemét a rom beitta,
Míg beszélt, dalolt, s a kotta tiszta.
Mondd, dalát ki érti meg?
Mondd, dalát ki érti meg...

Holt falakba róva élet éled,
S ott erős a tégla is,
Persze már avítt romokba téved,
Kőre hull, az is hamis.
Vannak elfogult pribékek,
Jönnek és kutatnak, ám mivé lesz?
Ó, ha lenne épület!
Ó, ha lenne épület...

Hinni volna jó az ó falakban,
Jaj, ti büszke, ős romok!
Ókor érjen el, jelen szavakban!
Tán csak én vagyok konok?
Sír ma Valcum, újra élem.
Légy a régi, várom és remélem!
Add, Uram, hogy így legyen!
Add, Uram, hogy így legyen...

 

Kántortanító nagyapám és régész nagybátyám emlékére, valamint Valcumért, melynek fennmaradásáért mindketten sokat tettek. 2016. március 8.

Versenyfelhívás

„Az Élő Magyar Líra Csarnoka” Anyegin-strófa versenyt hirdet.

Téma: szabadon választott

Anyegin-strófa: egy 14 sorból álló szakasz, négyes és ötödfeles jambusok váltakozásával épül.

A sorok ritmusképlete: ∪ — | ∪ — | ∪ — | ∪ — | ( ∪ )
A sorok szótagszáma: 9 8 9 8 9 9 8 8 9 8 8 9 8 8
A szakasz rímképlete: a b a b c c d d e f f e g g
A befejező két sor csattanóval zár.

Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.

Határidő: 2021. május 9.
Eredményhirdetés: 2021. május 14.

A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, a szerző virtuális oklevelet kap.
A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.

Várjuk a versenyzőket, mindenkinek jó munkát kívánunk!

A hónap verse (március)

Pete László Miklós

 
Atlantisz legbelső titka
 
Atlantisz legbelső titka
Nem egy számadat,
Nem is a mindent elsöprő
Vízi áradat.
 
Nem is az, hogy egyszer eltűnt
A tenger alatt,
S hogy mindennek ellenére
Híre fennmaradt.
 
Bár műhold sem talál semmit
A sírja felett,
Atlantisz mégsem a végzet
Szimbóluma lett.
 
Atlantisz legbelső titka
Nem a technika,
Nem is a mindent megőrző
Mitológia.
 
Nem is az, hogy fenyeget az 
Újabb vízözön,
S eltűnt múltjának az ember
Már nem is köszön.
 
Nem is, hogy véges a Földön
Minden hatalom,
S nem a tudományban van a 
Végső oltalom.
 
Atlantisz legbelső titka
Csak a Szeretet,
A nemhivatalos ember
Sohasem feled.
 
Az Egyetemes Szeretet
A Lét lényege,
Sohasem lehet Múltunk, sem
Jövőnk nélküle.
 
Atlantisszal örök jogon
Egybe tartozunk,
Ha Atlantiszt elfeledjük,
Mi is elbukunk.
 
Atlantisz legbelső titka:
Összetartozunk.
Atlantisz legbelső titka
Mi magunk vagyunk.
 
Bár sosem lett elrendelve
Semmi eleve;
Atlantisz a Múltunk, együtt
Lélegzünk vele.

Eredményhirdetés

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett "Magyar tavasz" pályázat győztese
 
Virginás András
 
Ki talpra állt, s magyar c., magyar alexandrinusban írt művével.
 
Ki talpra állt, s magyar
 
A forradalmakat legyőzni nem lehet!
Az emberek, van úgy, elégedetlenek,
A harc folyik s a nép a győzelemre vár,
A lázadó világ legyen szabad madár!
 
Egén a Nap megállt, Petőfi napja lett.
Az összesük közül ki az, ki mondta: tedd?!
Ki tudja? - kérdezed. Ma válaszolhatok,
Együtt kiáltja mind: mi nem leszünk rabok!
 
Tavasz van újra, hív, ez itt a pillanat,
Akik szavaltak ott, eszünkbe jussanak!
Mi ifjak, indulunk, magasba leng a kar,
Megünnepelni azt, ki talpra állt, s magyar!
 
 
2. hely: Baranyi Imre – Márciusi biztató
3. hely: Kormann Zsolt – Szerelmes hazám
 
Minden tiszteletünk a magukat megmérettetőké. Szívből gratulálunk! 
Mindhárom nyertesünk virtuális oklevelet kap, verseiket megosztjuk saját és más irodalmi oldalakon.
Köszönjük valamennyi pályázónknak, hogy munkáikkal megtisztelték szerkesztőségünket, és együtt emlékezhetünk nemzeti ünnepünkön.
 
A szerkesztőség nevében:
B. Mihály Csilla
 

A hónap verse: Február

 
B. Mihály Csilla

Cérnafűzött
 
Lábujjhegyen magasra érek, 
szemem motozni vágy a napban;
papírkosárba gyűrt remények
kicsorgó vére marja talpam.
 
Jobb lenne létrafokra állni?
Ott majd suhogva körbelengnek
világos, fényes cédulái
a cérnafűzött végtelennek.
 
Ha ülni tudnék, lenne székem,
de nekem állni, nyúlni kell még,
mielőtt Isten ujja szétken,
s tükörre száradt mocska lennék.
 

Versenyfelhívás

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka „Magyar tavasz” címmel versenyt ír ki.
 
Legalább nyolcsoros, magyar alexandrinusban írt műveket várunk!
 
A sorok képlete: U — | U — | U — | | U — | U — | U —
 
Téma: március 15-e, nemzeti ünnepünk, vagy a címre reflektáló lírai alkotás
Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
Határidő: 2021. március 10.
Eredményhirdetés: 2021. március 15.
 
 A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, és a szerző virtuális oklevelet kap.
 A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
 
Mindenkinek jó munkát, várjuk a versenyzőket!
 
 

Eredményhirdetés

 

Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett Balassi-strófa verseny nyertese:

 

Szilasi Katalin

a Farsang - 2021 c. kitűnő versével.

 

 Farsang - 2021

Más most ez a farsang, színtelenebb, halkabb, befelé él az ember.

Csinnadratta helyett maszkban hallgat a csend, más álarc ide nem kell.

De ha hullik a hó, a fehér takaró, lélek békül a testtel.

 

2. hely: Florance – Isten tenyerén

3. hely: Baranyi Imre – Farsangi éjjelen                                                                                    

 

Szívből gratulálunk a nyerteseknek, és valamennyi pályázónknak köszönjük, hogy munkáikkal megtisztelték szerkesztőségünket. Az értékelések kiküldése folyamatban van.

A hónap verse

 
Baranyi Imre
 
Te légy
 
Te oltsd a szomjam újra még,
neked repülni semmiség,
begyedben hozz nekem vizet,
az isten érte megfizet.
 
Te küldj szememre álmokat,
hibátlan égi táltosat,
a lázam éget, hűtsd le azt,
sebemre tégy ma gyógytapaszt.
 
Te húzz az égre fényeket,
emelj fölé, ahogy lehet,
vigyél el engem messzire,
s taszíts le majd a semmibe.
 
Te légy az én szerelmesem,
simítsd az arcom csendesen,
vagy légy az én elárulóm,
mi lenne jobb, nem is tudom.
 

Januári kihívás: Balassi-strófa verseny

Az Élő Magyar Líra Csarnoka Balassi-strófa versenyt hirdet!
 
Téma: Farsang
 
 
 Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
 
 Határidő: 2021. február 1.
Eredményhirdetés: február 5.
 
 A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, és a szerző virtuális Oklevelet kap.
 A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
 
Mindenkinek jó munkát, várjuk a műveket!

Eredményhirdetés

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett elégiaverseny nyertese
 
Molnár József
 
az Ingem alól c. disztichonban írt művével:
 
 
Ingem alól
 
Izzadt ingem alól majd szűz papirosra, nevetve,
írom a verseimet, hogyha a Múzsa ügyel.
Csendes eső hull csüggedt házfalakon le az útra.
Angyal nyitja szemét, könnye a földig elér.
Tájszomorító négykerekek dübörögnek a hídon.
Füstöt eszik ma a hon, csillaga, fénye sehol.
Ablakon innen nézem a bokrosidő-utazókat…
Én már nem rohanok. Földemen itt maradok.
 
 
 
2. hely: Baranyi Imre –  Őszi-esti elégia
3. hely: Florance – Tavaszi capriccio 
 
Szívből gratulálunk a kiemelteknek, és valamennyi pályázónknak köszönjük. hogy munkáikkal megtisztelték szerkesztőségünket. Az értékelések kiküldése folyamatban van.
 

A hónap verse (december)

 
Virginás András
 
Miközben új jövő fogan
 
Jövőbe roskadt gondolat
magát emészti, fojtogat,
az új jelen még tejfehér,
a szürke múlttal összefér.
 
Megáll az óra, nem forog,
nem áll kötélnek, oly konok,
időt rabolt a végtelen,
terhét cipelni képtelen.
 
A régi sors, az érthető,
te itt vagy, új reménykedő,
hozod nekünk a változást,
ki még nem érti, megbocsásd.
 
Az újban ébren ott leszel,
a régi áldva enged el,
pezsegni látszik boldogan,
miközben új jövő fogan.
 
2020. december 27.
 

Versenyfelhívás

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka elégiaversenyt hirdet!
 
Legalább nyolcsoros, disztichonban írt verset várunk, témával kapcsolatos megkötés nélkül.
 
 
 Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
 
 Határidő: 2021. január 4.
 
 A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, és a szerző virtuális koronát kap.
 A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
 
Mindenkinek jó munkát, várjuk a műveket!
 

Eredményhirdetés

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett kis aszklepiadészi strófa- és szonettverseny nyertese:
 
 
Szilasi Katalin
 
 
az Egyedül és Ajtonyhoz c. verseivel.
 
Szívből gratulálunk!
 
 
A nyertes művek:
 
Egyedül
(kis aszklépiadészi strófa)
 
Emlék vagy, keserű. Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét. Kései vágy ölelt
minket, tudva, hogy én itt maradok magam.
 
 
Ajtonyhoz
(szonett, megadott rímekre)
 
Esett. Az ablakom kitárva. Várom
a tisztuló időt. Ha rám talál
a fény, a bánat eltakarja. Járom-
nehéz, lepel, miképp egy álszakáll.
 
A zsenge vágy, akár ijedt ünő,
vadonban él, amíg le nem töröm
magánya tüske-ágait. Tűnő
gyönyör helyébe akkor jő öröm.
 
Ne hidd, hogy élni egymagad, nagy érdem!
Az árnyak összefolynak, itt az este.
A fák, virágok óhaját megértem,
pihenni vágyna minden élő teste.
 
Csak én nem alszom, átölelt az alkony.
Terád gondoltam álmodozva, Ajtony.
 
 
Köszönjük a verseket!
 

Oldalak