Oltalom otthona

Szép arám, fényruhád lassan már leveted;
hol a múlt búja fáj,  kék patak, erezet
csörgedez szüntelen hetyke két domb között,
ott a szív bús verem mélyére költözött.

Bujdokol benne tán titkos, mély fájdalom,
enyhítse tárt karom, hozzád írt vágydalom.
Benne új érzelem, új remény vív tusát,
ott zenél biztatva új táncok rítusát.

Oltalom otthona, halljam hát szép szavad,
szólalj meg, mert e perc gyöngysora szétszakad.
Hol a vágy szurdoka lopva rejt éjszakát,
barlangod mélyében ott lelnék én hazát.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Gyönyörű....

hzsike képe

Gyönyörűség volt újra olvasni. :) Méltó helye van a címlapon.

Szeretettel:Zsike:)

barnaby képe

Nagyon szép vers, érzéki lágy líra...gratulálok:B:)

hubart képe

Kedves Sea, Zsike, Barnaby, köszönöm szépen méltató szavaitokat! :)