Sárba hullt remény

Kertek mögött, homokdomb oldalán
ezer szép menyasszony - nyílik az akác!
Május mézédes csókot hoz talán,
s illatorgiával tombolhat a nász!

Züm-züm zenére járja most táncát
a szerelmes méhek részegült hada,
élvezettel éli ki románcát,
nektárral gazdagon térve majd haza.

De jő az éj, s elered a zápor,
vad vihar tépázza meg a szép arát
- földre kerül a patyolatfátyol -,
siheder szelek hordják szét jaját.

És reggelre halott a menyasszony,
nemző vágya rideg, sárba hullt remény;
búsan vonul, nincs miért virrasszon
a zsolozsmázó ezernyi vőlegény.