A lélek

 
Örök derűnek óceánja,
morajlik, tágul, szertefut.
Dalát a csenddel összerántja
a földi fények verte út. 
 
Majd gerleként ül rá a vállra,
akár az Úr a trónusán, 
s az ébredő szelet bevárva,
elvisz magával, toll-puhán.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Lehelletfinom megfogalmazása a kézzel tapinthatatlannak! Ez az a dolog, amit oly kevesen tudnak! Vérbeli lírikus vagy Csillám, csillogsz, mint napfényben a csillám!  :) 

Csilla képe

Köszönöm, kedves Ferkó! Sötétben is szeretnék ragyogni :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Szép versben mondtad el.

Erzsike

Csilla képe

Örülök, kedves Erzsike, hogy tetszett. :)

 

hzsike képe

Lepkekönnyű röppenés az ismeretlenbe, gyönyörű, lírikus sorok szárnyán, komoly üzenettel.

Csodás a versed, Csillám... :)

Csilla képe

Hát, igen, súlytalansága végett akár a lepke is lehetne lélekszimbólum, ám nem tud olyan "magasra" repülni :-) Köszönöm, Zsikém! :)

 

Haász Irén képe

Örömmel olvastam szép versedet. Nekem is van egy régi lelkem, felteszem, érdekes lehet látni, ki hogyan fogalmazza meg. Ölellek.

Csilla képe

Köszönöm, hogy itt jártál, Irénke. Megyek én is, megnézem a régi lelkedet :)

 

lnpeters képe

Remek vers! Tömör, pontos, szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Kankalin képe

Kedves Csilla!

Különleges élményt adott ez a versed, egészen a súlytalanságig röpített. :)

Szeretettel: Kankalin

Csilla képe

:) Örömmel hallom, kedves Kankalin.