Magánykirály

 
A téli csendek lámpafénybe folyva
zuhannak szét a dermedt városon,
ágak hegyén a csillagszőtte ponyva,
a hűvös ég lebegve átoson.
 
Földünk ilyenkor elveszettnek tűnik,
magány uralja, lelki tetszhalál,
királyi lépte döng a messzi űrig.
Ha félnél tőle, biztos megtalál. 
 
De nem hagyom, hogy lelked összegyűrje.
Lobbants tüzet, s én nem szégyelleném,
hogy zörgetek,  – ha száll a kémény füstje  –
egy új időnek fázós reggelén.
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Királyi szépség, gratulálok!
Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Gyönyörű vers, Csillám. Igazi versélmény.

Ölellek. :)

Csilla képe

Kata, Zsike, köszönöm szépen!
Nyugodt, szép napokat, ölellek Benneteket!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Csodás vers lett. :)

Erzsike

Csilla képe

Örülök neki, Erzsike :)

 

lnpeters képe

Ez telitalálat! Remek vers! Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Nekem is nagyon tetszik! :) 

 

Csilla képe

Laci, Feri, nagyon köszönöm! :)