Férfiatlan korszakokban

Férfiatlan korszakokban

Sánta lesz a ráció,

Affektál a divatmajom,

Jön a giccs-invázió.

 

Torz esztétika cikázik

Műanyag emlékeken,

S a szélütött médiában

Szinte csupa giccs terem.

 

Szakadék mélységű ráncok

Gyűlnek Isten homlokán,

Bután és erőszakosan

Terjeszkedik a profán.

 

Férfiatlan korszakokban

Nő a végzet,

Fogy a Hit,

Embertömeg feszegeti

Tulajdon határait.

 

Rikoltozik a túltengő

Disztópia-állomány;

Azt hiszik, Isten helyébe

Léphet majd a tudomány.

 

Rózsaszín szemüvegben tán

Nem látni, hol van a gát,

Az ember arra törekszik,

Hogy kasztrálja - önmagát...

 

Férfiatlan korszakokban

Prófétában nincs hiány,

Mindent tudnak, csupán azt nem,

Ki a fiú,

Ki a lány...

 

Isten tervein az ördög

Mindig keresi a rést,

Hogy harsányan ünnepeljen

Minden eltévelyedést.

 

Férfiasság...

Nőiesség...

Anyaság és Apaság....

Ettől fosztaná meg magát

A zápult agyú világ...

 

Férfiatlan korszakokban,

Elszivárog az Erő,

Orwelli biorobotok

Hada sompolyog elő.

 

Ordítoz a csiricsáré,

Ahogy a torkán kifér,

Fél, mert tudja: a normális

Előbb-utóbb visszatér.

 

Üvölt a műanyag tömeg,

Minden sárgul,

Feketül...

Valahol aggódó arccal

Isten nézi

Egyedül.


 

Hozzászólások

hubart képe

Minden szavad igaz, Lacikám, ha ez így megy tovább, siramas jövőt hagyunk unokáinkra. Hatalmas a felelősségünk!

Nagyon tetszik a versed! 

lnpeters képe

Ha a normális többség meg nem inog, ez a baromságtömkeleg előbb-utóbb véget ér. Köszönöm, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)