Igék

A kulcsra zárt magány szobája mélyén
egy gondolat csupán mi hallható,
az önsajnálkozás bolond igéje
csak billeg egyre, mint a hintaló.
 
Nem látod már a fényeket se balgán,
könnyóceánon kis papírhajó,
mi tartja benned még talán a lelket,
miközben értelmetlen ott a szó.
 
Bezártad hát a Héttoronyba szíved,
de közben érzed, élni volna jó,
mégis borongva vágysz a zord sötétbe,
akár egy vérig sértett, torz egó.
 
Ha majd egy szép nap ablakod kitárod,
s özönlik rád az égből tiszta fény,
találsz magadnak akkor új igéket,
miket magasba tart ezer remény.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Gyönyörű. Elvarázsoltál, Imre. Szeretettel gratulálok! :)
 

Baranyi Imre képe

Kedves Csilla!

Köszönöm, most repkedek kicsit... :-)

Baranyi Imre

lnpeters képe

Remek vers! Nagyon szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Nagyon tetszik. Gratulálok!