Szóköztes

Mint a koldus, remegve nyújtom
egykorvolt álmokra két kezem,
sehonnan űzött keresztúton
állok két térdemen.

Mint a koldus, lehámlott rólam
már minden oktalan büszkeség,
s nézem, ahogy a barna porban
halódnak hűlt mesék.

Mint a koldus, ahogy a lélek
tarisznya kínjával menni szán,
keresem magam messzeségek
imbolygó fókuszán.

Csak mint a koldus, úgy elhinném,
hogy lesznek még fénylő hajnalok
félelmeken túl, Istenem, én
ott lennék,
ahol nem vagyok.

Hozzászólások

Kankalin képe

Kedves aLéb, szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok gyönyörű versed Oromra kerüléséhez! :) 

Kedves kankalin, nagyon köszönöm a versem megtisztelő minősítését, nagy örömmel olvastam a hírt :-).

aLéb

Csilla képe

Tetszik a versed, kedves Béla (aLéb), a hangütése, csendessége, mélysége. Így kell pár egyszerű szóval lírát írni! :) Szeretettel gratulálok!
 

Kedves Csilla, köszönöm szépen a bejegyzésedet!

aLéb

hzsike képe

Örömmel olvastam megérintő, szép versedet, kedves  aLéb. Szeretettel gratulálok az oromra kerüléséhez.

Zsike :)

Köszönöm szépen a bejegyzésedet, kedves Zsike :-).

aLéb