Ez év novemberén
Beküldte Baranyi Imre - 2021, november 8 - 10:15
Amott a tél a hegytetőn
leselkedik fehéren,
de még az ősz ma vakmerőn
Napot derít az égen,
a vállamon kicsit pihen,
utána dombokon száll,
terít a tájra hirtelen
ködöt, s szomorkodik már.
De tegnap épp esőt sodort
a fellegekben erre,
novemberén csak ő honol,
nem indul el semerre,
nyakamba ülve, nyirkosan
kereng-borong felettem,
a színeit varázsosan
keverve rendületlen.
Ilyen szomorka-szép az ősz
novemberén minálunk,
alant avarfolyam tetőz,
kavarja szét, ha ráunt,
szemembe szórja fényeit,
ezernyi bűvvel ámít,
kicsal, körülvesz, andalít,
megámulom csodáit.
Hozzászólások
Csilla
2021, november 8 - 14:49
Permalink
Nálunk is ilyen szomorka-szép
Nálunk is ilyen szomorka-szép, csak azokat a dombokat hiányolom. :) Gratulálok, ez a versed is egy dallamos csoda!
(a Nevedre... versed alá beírtam az én változatomat...)
Baranyi Imre
2021, november 9 - 18:42
Permalink
Köszönöm, kedves Csilla!
Köszönöm, kedves Csilla!
Baranyi Imre
lnpeters
2021, november 13 - 12:26
Permalink
Ragyogóan szép életkép!
Ragyogóan szép életkép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2021, november 13 - 17:39
Permalink
Nagyon szép, hangulatos,
Nagyon szép, hangulatos, egyedi vers! Gratulálok, kedves Imre! :)
Baranyi Imre
2021, november 13 - 18:58
Permalink
Kedves László és Ferenc,
Kedves László és Ferenc, köszönöm véleményeiteket!
Baranyi Imre