Árva lettél
Beküldte Csilla - 2017, január 14 - 22:01
MMarcsinak
Könnyed mesél ma csak helyetted,
fagyott rögökbe mar keresztet
a szűnni vágyó fájdalom.
Sötét a csend is, szinte rángat,
temetni indulsz jó anyádat,
erőtlen, ólom-lábakon.
Sikít a szél és súgja: nincsen!
Mintha a mélybe hullna minden,
az ég, a föld és mind, együtt.
Világod omlik, árva lettél.
Emlékezz, őrizd, kit szerettél,
s veled maradnak mindenütt.
Hozzászólások
hubart
2017, január 15 - 11:52
Permalink
Nagyszerű vers! Igencsak
Nagyszerű vers! Igencsak megérintett. Szeretettel gratulálok!
Csilla
2017, január 15 - 12:46
Permalink
Köszönöm, hogy elolvastad és
Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted, kedves Feri! Hirtelen született meg a vers a szomorú hír hallatán.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2017, január 15 - 12:52
Permalink
Remek vers! Könnyű a hatása
Remek vers! Könnyű a hatása alá kerülni! A létező legnehezebb témák egyikéről... Gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
zelgitta
2017, január 15 - 17:52
Permalink
Csilla, valami különleges
Csilla, valami különleges kettősséget, illetve szinte ellentmondást érzek versed olvastán:
egyrészt a téma komorsága, a fájdalom, gyász, másrészt a könnyedség, finom ívelés, szinte lebegése a soroknak...Te egy nagy mestere vagy ennek a műfajnak, ami csak rád jellemző. Specifikus, Csilla- stílus.
M. Karácsonyi Bea
2017, január 15 - 18:54
Permalink
Szépséges vers...
Szépséges vers...
Mysty Kata
2017, január 15 - 19:20
Permalink
ÁTÉLTEM. Fáj a nincsen...Űr
ÁTÉLTEM. Fáj a nincsen...Űr marad, árvaság...
Ahogyan írod, "mintha a mélybe hullna minden"
Jézusban jött ígéret adjon vigaszt.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
MMarcsi
2017, január 16 - 14:09
Permalink
Köszönöm többet nem tudok
Köszönöm többet nem tudok mondani,de nem is kell -lelkemből szóltál...könnyeim folynak..
Csilla
2017, január 16 - 19:25
Permalink
Marcsi, a halál csak egy
Marcsi, a halál csak egy állomás; legyél erős, kitartás! Ölellek
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 16 - 19:32
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Szép lélekvers, a hiány velünk marad örökké...
Erzsike
Csilla
2017, január 16 - 19:33
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy olvastátok és írtatok hozzá.
Gitta, általában azt szokták mondani, esetleg elvárni, hogy a fájdalom, gyász megmutatkozzék a külső jegyekben, formában is, kifejezve a zaklatottságot. Jómagam nem így látom. Most egy suta példával élek: ahogy egy szomorú szobrász sem készít töredéket, de még torzót is csak tudatosan - vázlat, mintázás, öntés -, ugyanígy próbálom én is megfegyelmezni az érzéseimet. Tapasztalatom szerint ez előrébb visz, mintha hagynám magam sodortatni a hullámokon.:-) A lebegést a jambusok adhatják, de trocheusban megírva lett volna jobb.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Bieber Mária
2017, január 23 - 14:51
Permalink
Megérintően szép vers.
Megérintően szép vers. Együttérzéssel olvastam.
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2017, január 23 - 18:05
Permalink
Köszönöm, Hespera!
Köszönöm, Hespera!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/