Zsoltárka

Miként érett kalász ad telt szemet,

úgy sóhajtom Hozzád a lelkemet.

Az áhítatom mindent felkutat

hűen követni megszentelt utad.

Lelkembe míg üdvöd fényét mosom,

a kísértőnek árnya szétoson.

Így készülök a hosszú útra most.

Igét idézek halkat, dallamost.

Lelassult, fáradt, régi testemet

köszvény, enyészet régen kezdte meg.

E porhüvelyben lassan sorvadok,

a földanyánknak száraz port adok.

Miként érett kalász ad telt szemet,

                          Ajándék Aggoknak

Honnan tudnánk, hogy sorsunk még hány napot szabott?

Ajándékunk a nem-várt felébredés naponta

s így felköszöntünk minden új, ébredő napot,

mi életünkre oly rég energiáit ontja .

A rózsával és borral díszített, szép napok

csillámát óvjuk egyre, hogy sosem legyen tompa,

mely emlékünkben égve, tündöklőn felragyog

és létörömmel együtt virul vidám valónkba!

Mi más ajándék lenne aggastyánokra jobb,

míg napjaink évekké torlódnának halomba.

           Alfred Lord Tennyson: ODYSSEUS

Mi haszna, hogyha tétlen egy király,

Ki hunyt tűzhelynél, holt ormok között,

Agg nővel él és hoz rossz ítéletet

E vad népnek, habár e kapzsi fajzat

Nem is ismer? Utamon nincs.”Pihenj!”

Iszapjáig iszom az életet.

Örömet, kínt megosztottak velem,

Kik szerettek. Küszködtem önmagam

Szárazföldön, midőn esős Hyadok

Vihart ziláltak a dúlt tengeren.

Ez szívemet serkenti csavargásra,

S e kósza szív növelte hírnevem:

Várost, népet megismertem, sokat,

Tizenéves fiatal voltam, amikor verskedvelőként találkoztam Juhász Gyula költészetével. És rögtön meg is ragadott, a hatása alá kerültem, és mindennapi olvasmányom volt a Testamentom. Ma sem tudom, miért hatott rám olyan erősen ennek a költészetnek a búslakodó, levert, komor hangulata, miért foglalkoztatott az elmúlás érzése.

                 Íróknak     

 (főleg az öröklét szolgálatában)

Írás a sötét megvilágítása

Érdekében nekünk parancs marad.

A törekvésünk  --  még ha mindhiába  -- 

Siker nélkül kell legyen áldozat.

Eszmék és lelkek megvilágítása

Az Igétől nyert örök feladat.

A Világosság örök ápolása

Hivatásunkként állandó marad.

Igénk parancsa: Összegyűjtött tárlat,

Az emberlétről gyűlt összes adat,

Terjeszkedése a Világosságnak

A sötétséggel küzdő áradat. 

Ne engedd, hogy a büszkeség s a gőg

lefékezhesse tudásszomjadat,

inkább erős kíváncsiságba sződd

tudás iránti hódolatodat!

Próbálj ellesni minden apró fortélyt,

mit más tudása jó hiszemmel ad!

Éned gőgjére szüntető szigort mérj

s csiszold ékszerré irodalmadat!!

Mielőtt írod, skandáld el a versed,

hogy megtaláld a helyes dallamát!

A szútól is lophatsz ritmust, ha perceg;

nagy költőinkét mindig halljad át,

hogy mondhasd, mire mindent megtanultál:

mögötted tisztes irodalmi múlt áll!

Ez felidézi gyerekkorom ős-papi, bölcs nevelését.

Hogy tör az életem alkonyatába gyerekkori emlék?

Néha az éjszaka leple alatt megigéz az elemzés:

Többször is ébred öreg tetemem. Ezek éjjeli szomjak:

Langyosan inni teámat alázatosan tanulom még!

Lelki gyakorlatom így csak az éjjeli szomjamon enyhít!

Tervem: Az enyhe teának az elhelyezése korábban

vén fridzsiderbe lehűteni friss, hidegebb italommá!

Majd, ha lehűlt a teám, iszom ünnepien felüdülve!

Rossz dohogásomat is csak a lelki gyakorlatom irtja!

Elkötelezettség

(ódon módon)

Milyen csoportot képviselhetek még?

Kiknek lehetnék még a bajnoka?

Hazámon kívül még mi mást szeretnék?

A jó magyarnak nem kell más soha!

      A bennem alvó HAZA újraébred

      amint magyarra ajkamat nyitom.

      Hazám eszméje csak ily távol érhet

Nemzetbüszkeség

A fél világ csak angolul beszél.

Az egész világ angolul tanul.

Tanuld meg jól és nem lesz több veszély,

hogy nem értenek akaratlanul.

Apró, kisemmizett, kis nemzetünk

szélrózsaszerte rebbent fiai

magyarra kit vágynak tanítani?

Hitem és létem

Kakukkfiókaként telt életem.

Családomtól oly messze elszakadtam.

Olybá hiszem magam, mint védtelen,

ki már a nagyvilággal van haragban.

Higgadtságom mesterséges nyugalma

kék földgömbünkbe vetett árva hit,

mely hogyha mégis csak kudarcba halna,

Gyurkovics Tiborhoz

Hírneved jó évtizedekre rúghat

s megmaradhat még a te életedben.

Pénzt keres műved s irományaidban

gőgödet őrzi.

Lenne őszintébb töredékeidben

vallomás, mely lelked alázatában

teljes embert fest? Az aligha lenne

látszatajándék!

Sokféle verstankönyvet és rendszerezést olvastam, mert elszórakoztatnak a különböző elméletek: sok apró, nüanszbeli eltérés mutatkozik közöttük, főleg arra vonatkozóan, hogy mi a fontos és mi a mellékelhető. Érdekes módon a skandálásról, illetve a hangsúlyozásról csak nagyon kevés szakértő, és csak nagyon keveset nyilatkozik érdemben, pedig a verstan iránt érdeklődőknek ez kéne, hogy legyen a központi vizsgálat tárgya!

Tömérdek adósságom van Gyöngyösi Imrével szemben. Folytatom legújabb költeményeinek közzétételét. Remélem, még sokáig jönnek a művei hozzánk, áradó bőségben - a távoli Wellingtonból.

Államalapító királyunkhoz - klasszikus felező tizenkettesben:

                                                    Szent Istvánhoz

                                 Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?

Csarnokunk tagja, az új-zélandi Wellingtonban élő nyolcvankét esztendős Gyöngyös Imre legújabb verseit szeretném itt közkinccsé tenni.

                Templomban

A katedrálisunkban oly nyugtató a csönded,

Mint hosszan tartó, lassú álomból ébredés,

Amelyből nem hiányzik a teljes pihenés:

Vigasztaló Szentlélek ajándéka! Köszönd meg!