Az ember fia

Én nem vittem a keresztedet.
Talán el sem bírtam volna.
Hátul álltam, nagy volt a tömeg.
De láttam, hogy vérzett a fa
a hátadon. Töviskoronád
homlokodon könnyeket
rügyezett, és lefolytak végig
kétoldalt a szakálladon.
Nem hittem, hogy apa a fiát
áldozza fel egy szép napon,
ha éppen ez kell az üdvösséghez.
Ma sem hiszem. Tamáskodom.
De megsiratlak minden évben,
mert rajtad kívül nincsen más
igaz emberfia Messiás.

Hozzászólások

Kankalin képe

Kedves Kati, szerkesztőtársaim nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Csilla képe

Egyedi hang, nagyon szeretem.

 

szilkati70 képe

Köszönöm, Kankalin!

Szilasi Katalin

szilkati70 képe

Örülök Csilla, hogy tetszett.

Szilasi Katalin