Októberi varázslók
Beküldte ... - 2020, december 11 - 22:47
Az ősz az ágakon vizes kezével
elidőz halkan minden egyes bogon,
s a létnek egyre fakuló színében
teríti szívem köré a bánatom.
Kabátomon a cseppek áthatolva
lelkemig érnek ezen az alkonyon,
akik a nyárról még mesélni tudnak,
talán varázslók, vagy én nem is tudom,
honnan veszik elő e zord időben
meséikhez azt az ősenergiát,
honnan van kedvük most is rendületlen
elandalogni még a nyár dalán.
Közelebb ülök hát e révületben,
s hagyom feltörni szívemnek falát.
Hozzászólások
Csilla
2020, december 11 - 22:49
Permalink
Kedves Imre!
Szeretettel gratulálok a vershez, szerkesztőtársaim nevében is!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
...
2020, december 12 - 10:25
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Nagyon szépen köszönöm!
Haász Irén
2020, december 12 - 16:35
Permalink
Szép szonett, örültem!
Szép szonett, örültem!
hubart
2020, december 12 - 17:36
Permalink
Gratulálok!
Gratulálok!
...
2020, december 12 - 17:55
Permalink
Kedves Irén!
Kedves Irén!
Örülök annak, hogy tetszett!
...
2020, december 12 - 17:56
Permalink
Ferenc, köszönöm szépen!
Ferenc, köszönöm szépen!