Te meg én

   Nézd, a Hold ezüst palástja hogy ragyog!
Udvarát a pompa fénye járja át,
szél zenél repítve méla áriát,
lelkem ünnepel, hisz újra itt vagyok.

 Úgy karolj ölelve, mint a lomb a fát,
- várni szép mesére félve nem lehet -
mint a Hold az éjszakát ma úgy szeress,
mondj imát, becézz, te régi jó barát.

Úgy vigyázz reám, ne vágyjak innen el,
s mint a gyermek anyja keble rejtekén -
higgyem el, velem te mindig itt leszel,

s két karodba fonsz a hála reggelén.
Csókjaimra vágyva most is így teszel,
szép jövőt remélve újra; te, meg én.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Örömmel olvastam gyönyörű szonettedet.

Szeretettel Dyona

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Dyona. Nagyon örülök, hogy tetszett a szonett.

Szeretettel fogadtalak ma is. Zsike:)

hzsike képe

Nagyon jólestek a kedves szavaid, Joe. Köszönöm szépen.

Örömmel fogadlak mindig, a verseimnél.

Szeretettel:Zsike:)