Bennem örökre
Beküldte Csilla - 2016, február 16 - 08:26
Bennem moccan a tűnő idő csendje,
széteső napok megnyílt végtelenbe
hulló dalának halkuló hangjai.
Szeretném minden bűnöm bevallani.
A felriasztott szívnek kondulása
visszhangot vet a fagyott, téli tájra
és belesüpped, mintha nem is lenne,
mélyre húzza a mulasztások terhe.
Fölém nőnek az üresség árnyai;
a kimondatlant, Uram, ki mondja ki?
Reszkető madár sír az éjszakában
kétségbeesve, tudja már, apátlan.
Csillagködön át jössz egyre közelebb,
felfénylik a menny, mert körém öleled,
s belém költözik létednek valója.
Csak téged hallak mindig, és azóta,
Édesapám!
Hozzászólások
hzsike
2016, február 16 - 14:47
Permalink
Nagyon megérintett, gyönyörű
Nagyon megérintett, gyönyörű verset írtál Édesapád emlékébe temetkezve, Csillám.
Ölellek.
Csilla
2016, február 18 - 22:50
Permalink
Köszönöm szépen, Zsike!
Köszönöm szépen, Zsike! Ölellek én is
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Schvalm Rózsa
2016, február 18 - 23:01
Permalink
Szépséges, megható vers,
Szépséges, megható vers, kedves Csilla.
Szeretettel gratulálok! Rózsa