A HÓNAP VERSE - 2022. MÁJUS

Szilágyi Ferenc Hubart:

MÁJUS

 

Virágaim, ti földi csillagok,
ha szűzi szirmotokra fény ragyog,
varázslat az, betölti lelkemet,
s a tisztulás ölébe eltemet.

Akár rovarra záruló kehely,
szent oltalom tanyája itt e hely.
Poétaszívem, ó, e vén platán
kihajt e fess virágok illatán.

 

 

Ragyogó vers! Múlt, jelen, a jövő reménye és a személyes érdekeltség nyolc tömör sorban.

A hónap verse áprilisban

 
Pete László Miklós: Jó időben - rossz időben
 
Jó időben,
Rossz időben;
Bölcsőben,
Vagy temetőben,
 
Prűd korban,
Vagy feslett korban;
Hajótatban,
Hajóorrban,
 
Háborúban,
Vagy békében;
Sírban,
Vagy anyánk ölében,
 
Mélységben,
Vagy magasságban;
Harctéren,
Vagy nászi ágyban,
 
Kis csöbörbe,
Nagy vödörbe;
Előre,
Vagy körbe-körbe?
 
   ***
 
Mert ebben a versben a mindenség kétsége van...
 
 

A HÓNAP VERSE - MÁRCIUS

 
A márciusról mindig a megújulás, az újjászületés jut eszünkbe. Márciusban nemcsak a természet tárja ki az ablakát, hanem a szívünk is, valami szépre, valami megfoghatatlan csodára várva.
A márciusi versek közül, Baranyi Imre: Mámor c.gyönyörű, szerelmes versét választottam, mely már első olvasásra is magával sodort, és melyben nemcsak a lét „lüktet”, hanem a míves, ropogós daktilusok is, amik csodálatos dallamot kölcsönöznek ennek a remek, lírikus költeménynek.
 
Baranyi Imre: Mámor
 
Ajkamon érzem a csókjaid ízét
és beledobban a szívem, amint
látom az arcod a vágyamon ismét
kéjbe vonaglik az éj bogain.
 
Úgy ölelem meg e tűzben a tested
mint, ki utószor ölelheti át,
mint aki csillagos égre kifestett
fátylain érzi a Hold sugarát.
 
Lüktet a lét, zakatolnak a percek,
vérem a mámor az ég fele hajtja,
majd zuhanok veled és a tüzednek
nincs csitulása, se medre, se partja.

A HÓNAP VERSE - FEBRUÁR

A februári versek közül az alábbi " fájdalmasan szép" lírai alkotást emelném ki:

H.Gábor Erzsébet: Fantomfájdalom
 
Kifosztott szívek, házsorok,
gazdátlan földek, szik talaj,
hazug a szó és fals a dal,
nyáluk a létre rácsorog.
 
Műanyag minden, mű a nő,
méhükben élet nem terem –
könyörgöm, nézz le, Istenem,
magvető nélkül nincs jövő!
 
Hamis az eskü, pénz az úr,
diktál a gazdag, tűr a jó,
magasba száll az űrhajó,
áruvá lett a kék azúr.
 
Hol van a sok sok szép erény;
alázat, hűség, szenvedély?
Jövőt az ember, hogy remél,
hogyha csak sír a költemény?
 
Életünk csonka, sebhelyes,
kínzó a fantomfájdalom,
szétszabdalt térkép lett a hon,
meggyötört fáradt nemzet ez.
 
Üres a lélek, jég a szív,
valami végleg elveszett,
hol van a szó, mely elvezet,
s eltűnt időket visszahív?
 
Hol vagy te drága, szép világ,
ahol az érték mérce volt,
őseink hősi vére folyt,
s nevüket őrzik szép imák.
 
Szeretet, béke, víg dalok,
s lobogó fáklyák kellenek –
térjetek észhez emberek!
Harcol az ész, a szív vacog.
 
Semmivé foszlott már a kincs,
álmok és régi szép regék…
Hitünk, valódi, lesz-e még?
– Hogy tud így fájni, mondd, a nincs?

Az anyanyelv nemzetközi napja – Február 21.

Az anyanyelv nemzetközi napja – Február 21.
 
1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
 

A HÓNAP VERSE – 2022. január

Januárban is sok jó vers született, de nálam ezennel Bódai-Soós Judit alkotása tette fel a pontot az i-re kölönleges  hangulatával, játékosságával, bravúros nyelvi megoldásaival. 

BÓDAI-SOÓS JUDIT:

PONT

 

Itt áll a kurd,
nadrágja kord,
kezében kard,
s azt mondja, kérd
e régi tőrt,
mit kézben tart,
mert szíve tárt,
s régóta tűrt,
de sosem kért,
és nem tett kárt.
Túlélt sok kórt,
szánalmas kort,
s ha harsant kürt,
lendített kart,
de lelke kert,
amelybe kört
a bánat mart,
mert egy kis mórt,
ki mosolyt mért,
szeretni mert
megtöltve űrt.
Levelet írt,
de mit sem ért,
a mór nő árt,
dobott rá sárt,
mely lelket sért,
s a kurd csak sírt
egy búcsú-sort,
nem kavart port,
vagy röpke pírt,
és nem nyert pert,
maradt a part,
ám arca ráng,
mert várja ring,
hol padló reng,
s eldől a rang.
Senkit se bánt,
törvényt se bont,
de szíve bent
nem tűr több bűnt,
vad kardja hánt,
vért, s könnyet hint,
feledve hont
borul rá hant.

 

A hónap verse – 2021. december

 
Ezzel a ragyogó verssel kívánok mindenkinek békés, boldog, lelkiekben és egészségben gazdag új esztendőt!
 
Szilágyi Ferenc Hubart
 
NÉMA VERS
 
Ma nincs panasz, szitok, bár lenne rá ok.
Kicsit pihenni olykor meg-megállok:
a líra húrjain vigaszt keresve
fordul nyaram szelíd ezüstderesbe.
 
S ha visszafogva izzik érett őszöm,
ne kérje számon senki azt a Csőszön,
hisz ő vigyáz a szívem intve jóra,
szilenciót zenél az ingaóra...
 
A perc rohan, szeretni hív a múzsám,
s ha néha csendre csábulok, se bús ám!
Szemének szent tüzét naponta látom:
e néma vers halálig jóbarátom.

A Hónap Verse - 2021. November

Ebben a hónapban engem B. Mihály Csilla Várakozás című verse vett le a lábamról egyediségével, dallamával, különleges varázsával.


B. MIHÁLY CSILLA: VÁRAKOZÁS

Korán terít az est a kerti fákra

hatalmas égi lepkeszárnyakat,
a Mérhetetlen csöndjeit kitárva
kering, amíg a fényre ráakad.

Egy lámpa gyúl, a föld alá sietnek 
a zebrapókok és egy gyászbogár,
kutyánk vonítva dől a nagy hidegnek,
s fülét hegyezve hosszan álldogál.

S az ember is, nagy álmok köntösébe
beburkolózva néz az égre fel,
megenyhítette pár göröngyös éve,
de hangja bátor, egyre énekel.

Minthogyha titkon minden várakozna
és úgy figyelne végtől-végekig,
akár a szív a nesztelen zajokra,
a láthatatlan Tél ha érkezik.

Lucius Verusnak

 
Látod-e, téged is elragadott már átka a sírnak.
Megbolygattad a holtnak nyugtát, és a haragját
ránk szabadítottad. Most pusztul a nép a ragálytól.
Hős katonáink hullanak egyre, de nem csatatéren,
gyilkos kór öli őket. Apollón sem könyörül, mert
nem tisztelted eléggé. Könnyelmű, kicsapongó
voltál, így hát, császár, nem sír Róma utánad. 
 

A hónap verse: Október

Most nekem Baranyi Imre szép, shakespeare-i szonettje állt legközelebb a szívemhez, nehéz volt választani, de könnyen meghódított. Tökéletes választás volt, minden szempontból, a vers önmagáért beszél, gratulálok szeretettel.
 
Az ébredéssel
 
Sok év után ma végre jól aludtam,
az álmaimban úgy öleltem át,
miként akartam én a vágyaimban
ölelni őt, akár folyót a nád.
 
Ma végre könnyeden borult az álom
lehunyt szememre, mint az áradat,
velem szaladt e tünde délibábon,
mi több, egész ma hajnalig maradt.
 
A vágy vadul körötte úgy fonódott,
akárha láva törne épp ki most,
szerelmem éppen éji nászba torkollt,
de lám, ütött a vekkeróra, kopp.
 
Így őrködünk az ébredéssel ketten
erényeid felett mi rendületlen.

„Etikus magatartással többre megyünk az üzleti életben!”

Beszélgetés Dvariecki Bálinttal, a Helma kiadó tulajdonosával

 

Súlyosan látássérült ember, aki „nulláról” indulva teremtett magának igen komoly egzisztenciát. Mai panaszkodó, hisztériás világunkban igen szokatlan jelenség. Nagy jövő előtt áll.

Sikeres informatikai céget alapított. Létrehozott egy kiadót. Digitális újságterjesztő szolgáltatást. Olvasást segítő eszközöket forgalmaz, és minden Tőle telhető módon segíti a látássérült emberek integrációját.

Árad Belőle az energia.

Ha egy kortárs „Ki kicsoda” kiadványhoz kérnének Tőled ötsoros bemutatkozást, mit írnál Magadról?

Dvariecki Bálintnak hívnak, 1976 márciusában születtem. Felnőtté válásomig számos egészségügyi nehézségen mentem keresztül, a látásom minimálisra (hozzávetőlegesen 2%-ra) csökkent. Ennek köszönhetően viszont mindig bizonyítási késztetésem volt, és van a mai napig is, hogy amit eltervezek, meg is valósítsam. Az évek során voltam már alkalmazott, „kisfőnök”, és vállalkozó. Mindig újabb és újabb ötleteim voltak, hogy mivel tudom – kezdetben a saját – majd a hasonló problémákkal küzdő embertársaim életét megkönnyíteni. Ezért is maradtam meg a sok nehézségen túl is a vállalkozói létben.

 

***

A HÓNAP VERSE - SZEPTEMBER, 2021.

A magánéleti költészet remek példája az alábbi vers. A szerző mesteri módon tömöríti nyolc sorba a lírai ént foglalkoztató gondolatokat. A vers a szeretetre szenvedélyesen vágyó ember magára maradásának aggodalmát fogalmazza meg, hisz ilyenkor, amikor a táj is őszbe fordul, az egyedüllét is jobban fájhat.  Ám pislog még a reménység parazsa a hamu alatt, hiszen „szerelmet bonthat bent az új tavasz.” A keresztrímes, jambikus sorok is ennek a reménynek a szívverését sugallják.

 

NAGYGYÖRGY ERZSÉBET: TE ÉDES, SZENT LIDÉRC

Ó, szenvedély, te édes, szent lidérc,
miért kopogsz ma ős-magányomon?
A lelkem összetartja némi férc,
aggódni kéne? Lenne hát okom?
 
A szívem elhagyott, üres lakás, 
ajkam nem hagyja el már több panasz. 
A mélybe lent tán pislog még parázs,
s szerelmet bonthat bent az új tavasz.
 
Kedves Erzsike, szeretettel gratulálok!

Szóköztes

Mint a koldus, remegve nyújtom
egykorvolt álmokra két kezem,
sehonnan űzött keresztúton
állok két térdemen.

Mint a koldus, lehámlott rólam
már minden oktalan büszkeség,
s nézem, ahogy a barna porban
halódnak hűlt mesék.

Mint a koldus, ahogy a lélek
tarisznya kínjával menni szán,
keresem magam messzeségek
imbolygó fókuszán.

Csak mint a koldus, úgy elhinném,
hogy lesznek még fénylő hajnalok
félelmeken túl, Istenem, én
ott lennék,
ahol nem vagyok.

A Hónap Verse – 2021. Augusztus

Amikor a következő verssel találkoztam, átgondoltam igazát. Témája minden időszakban aktuális, hiszen megmutatja, hogy aki tollat ragad, milyen érzésekkel és elhivatottsággal tegye.
Mondanivalója széles teret kap – mindazokhoz szól, akik közeli kapcsolatban állnak a költészettel, verseket írnak. Ez a mű példát mutat formai szempontból is.
Örök üzenete: a költészet szent dolog. Ez a jól kihallható üzenet segített, amikor sor került arra, hogy kiválasszam augusztus hónap versét. Szeretettel gratulálok!


SZILÁGYI FERENC HUBART

Ha verset írsz

Ha verset írsz, csak úgy leszel szabad!
Fülünkbe cseng sziporka szép szavad;
azok valók a szádra, szent imák,
siránkozás helyett örömvirág!

Ha verset írsz, nem él meg itt a bú.
Pogány szeánsz a rím tüzén? Tabu!
Ki könyvet éget, arra, mondd, mi vár?
A megvetés. A lelke oly sivár!

Nincs ihleted, tévútra vitt eszed,
de egyre mást okolsz. Miért teszed?
S ha összeállnak itt a részhibák,
a líra is silány penészvirág!

Ha verset írsz, mögötte szív legyen!
Örömmel osztozunk a hív kegyen,
hisz írni jó, megélni élvezet,
s velünk marad, ki már megérkezett.

A Hónap Verse - 2021. Július

Ezúttal nekem jutott az a cseppet sem könnyű feladat, hogy kiválasszam a Hónap Versét. Szerencsére, júliusban is születtek remek alkotások, sőt van olyan alkotónk, akinek több verse is esélyes volt a végső győzelemre. Végül egy olyan alkotást részesítettem előnyben, amelyik az aktuális tartalom és a megérintő költői képei mellett formai bravúrt is hozott, ritmusa szimultán tesz eleget a felező nyolcas és a páros chorijambus követelményeinek. Szeretettel gratulálok!

 

HORÁK ANDREA KANKALIN

Satnyár
 

Gyilkos a nyár. Satnya vidék,
nap heve fűt, mint a kazán,
izzik az ég. Benti magány,
hűs szoba zár, néma igék.

Víz sem elég, porzik a föld,
kellene bő záporeső,
életerő, nem temető –
nincs, ami hajt, nincs, ami tölt.

Perzsel a nyár. Jaj, ha kiég
bennem a vágy, nincs szerető,
mert ha csalárd, elfeled ő –
kell az erő, kell kicsi még!

Hogyha az Úr hallana fönt,
könnyes esőt sírna ma rám,
zengne az ég bősz viharán,
mert öl a nyár, s fölfal a csönd.

A Hónap Verse - 2021. Június

 

Minden hasonó kiemelés merőben szubjektív. Ez is.

Kezdettől nem hagy nyugodni ez a vers. Pazar létösszegzés, és éppen annyira személyes, amennyire a személyesség jó lehet. Ez nem szerepvers; a lírai Én vitathatatlanul azonos a Szerzővel.

A Költő végigtekint életpályáján, a világon, Önmagán. Nem adja fel. Soha nem adja fel.

Gratulálok, Feri!

 

"a lázam est tüzében ég,
de új kalandra vár a part!"

 

Szilágyi Ferenc Hubart -

 

"Az Értől az óceánig"

Kis sajka ring az Ér vizén,
a róna lápja rém sivár;
kalóz leszek, de még idén –
egy álom újra élni vár. 

Az óceán de messze még,
a csónakom ma arra tart,
a lázam est tüzében ég,
de új kalandra vár a part!

A szél süvít, kemény a pad,
lapátra hát, öreg betyár!
A sár piócaként tapad,
s a csábutak szirénje vár.

A gólya messze költözött,
halott sirályok árnya leng.
Aranysakál a nád között,
a víz fölött lidérc dereng.

 Evezz, ameddig van remény,
a terv merész, a cél nemes,
a küzdelem konok, kemény,
kikötni még nem érdemes!

EREDMÉNYHIRDETÉS

Cikkek: 
 

Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett „Chorijambusban írt vers”

 pályázat győztesei, az első helyet megosztva:

Vuts Józsefné és

Baranyi Imre,

az alábbi művekkel:

 
Vuts Józsefné:
Útravaló
 
Vértem a vers, útravaló… Karcol a toll, ömlik a szó.
Búbos ölén - padka köré - hív a mesém. Ülj oda, jó?!
Rég, nagyanyám szíve alatt szárnyra kapott tíz kicsi lét.
Mordul a sors, jó nagyapám élte kihunyt, sír, aki él.
 
Könnybe merült szép mamukám, dús haja ott őszbe szaladt.
Nyolc gyerekét vitte tovább, két keze nyűtt munka alatt.
Telt az idő, csöndesen élt, rossz, ami volt, mind kisimult.
Végre ölelt már unokát, ráncba hajolt arca virult.
Kút vize hűs, szomjas a kert, kellene még, sír a virág.
– Jöjj ide, most, várhat a könyv, perlekedő kis Katicám! 
Két keze gyúrt, míg dirigált, tészta dagadt, széle kiért.
Fodros a fánk, tolta elém, rám nevetett: – edd kicsikém! 
 
Fordul a sors, jó nagyanyám hívta a menny, sír, ki csak él.
Szíve megállt, lelke, szegény, szárnyra kapott, várta az ég...
 
Vértem a vers, bújom a szót, karcol a toll, hív, ami volt.
Gondolat ég, fáj a hiány, régi mesém élteti most.
 
Baranyi Imre:
Májusi reggel
 
Álmod a lét lágy peremén
hajnalidőn tévelyeg el,
zárja szemed, s még kicsikét
játszik az éj szörnyeivel.
 
Nyúlik a fény, tágul a tér,
ég küszöbén felkel a Nap,
átmelegít, ontja tüzét,
kergeti szét álmaidat.
 
Tárva szobád ablaka már,
dől be a langy májusi szél,
téged a kert illata vár,
titkol előbb, majd kibeszél.
 
És valahol víg zene szól,
messzire száll, vágyadon át
elfut eléd, bent kalamol
inged alatt, s kincsre talál.
 

Mindkét alkotónak szívből gratulálunk!

Nyerteseink virtuális oklevelet kapnak, és a verseiket megosztjuk saját és más irodalmi oldalakon.
Ebben a hónapban - szerkesztőink egységes döntése alapján -, második és harmadik díj nem kerül kiadásra.
Köszönjük valamennyi pályázónknak, hogy munkáikkal megtisztelték szerkesztőségünket.
 
A szerkesztőség nevében: H.Gábor Erzsébet
 

A Hónap Verse – 2021. Május

Haász Irén

A Gazda dolgai

A cipők megsüppedve állnak,
nem hajók már két vizes lábnak.

Kérgüket többé már a Gazda
nem törheti, nem tiporhatja.

A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?

Tanácstalan a bot, a párna,
kinti fogason nagykabátja,

hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,

mikor kéken villogó lámpás
kocsi vitte el, s egy kiáltás,

egy szó sem hangzott fel az éjben,
s ők még nem féltek akkor, még nem.

De éjre éj szállt, s pirkadatra
jajszó kúszott fel a falakra.

Gazdáné keze simít néha
csak rajtuk, s hallgat, mint a néma.

Nem csak a tárgyaknak van lelke?
A hiány őt is megviselte?

S mi, a Gazda dolgai, kezdjük
sejteni, többé nem feresztjük,

nem fésüljük, nem fedjük testét,
sorsában sorsunk hordja vesztét,

nem beretváljuk habot húzva
többé… S hogy útja mindőnk útja.

VERSENYFELHÍVÁS

Júniusi verspályázat
 
Chorijambusban írt verseket várunk, bármilyen témában. A költemény ne legyen hat versszaknál hosszabb.
Ritmusképlet: (— ∪ ∪ —) 
Természetesen lehet folytatni, bővíteni a ritmusképletet pl:
 — ∪ ∪ —  — ∪ ∪ —  — ∪ ∪ —  
Beküldési határidő:   2021.június  09.
Eredményhirdetés:    2021.június 15.
 
A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon is megosztjuk, a szerző virtuális oklevelet kap.
A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
 
Kedves versenyzők! Jó munkát kívánunk!
 

Oldalak