Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

A tiszta Lelkiismeret

A tiszta Lelkiismeret
Mutatja, hogy
Isten
Szeret.

Derűs csendben
Állva marad,
Élni segít,
Nyugalmat ad.

Szabad madár
Könnyű szárnyon,
Csendes esték,
Igaz álom.

Profán zajtól távol állni,
Soha semmit meg nem bánni.

Élet-halálhoz
Szent keret
A tiszta Lelkiismeret.

Coudenhove-Kalergi-szelek

Coudenhove-Kalergi-szelek
A vén Európa felett.

Értékek masszává nyúltak,
Önmagukból kifordultak,

Arctalan pénz royal flush-se
Zavart minden dolgot össze,

S a parttalan dogma-sereg
Már Nemzeteket fenyeget.

Coudenhove-Kalergi-szelek;
Minden egész kettéreped.

Abortusz-gyár füstöt kavar,
Vonyít a nemváltó-ipar,

Amaz Jövő lelkén söpör,
Emez gyermekeket gyötör...

Ocsmányságok megszépülnek,
Gender-lágerek épülnek...

Coudenhove-Kalergi-szelek;
Isten nem számol veletek.

Konzervatív Szent Remények

Konzervatív Szent Remények
Védőszárnya alatt élek.

Hiszem: a Lét nem parttalan,
Hogy
Célja és
Értelme van.

Leginkább az idő "halad";
De az ember -
Ember marad.

Konzervatív Szent Remények;
Ép a test,
Ha ép a Lélek.

Isten nem multi, se nagybank,
Nem dollárért szól a harang.

Teoretikus kertekben
Sohasem sétál az Isten.

Konzervatív Szent Remények;
Az Identitás a lényeg.

Nem vagyunk "világba vetve",
Mint egy jégtáblán a medve...

Pillanatfüzér az Élet

Pillanatfüzér az Élet;
Nem sietnek a Remények.

Profán gond a betonba ver;
A Pillanat - Égig emel.

A versengés erőt vedel,
Kölcsönösen előnytelen.

Isten mindenkinek adott
Erőt gyűjtő Pillanatot,

Amit fal vagy köd nem takar,
Élhet vele, aki - akar,

De - nem felel rá az érdek,
Érzék kell hozzá,
Meg - Lélek...

Múlt, Jövő -
Jelenben élnek;
Pillanatfüzér az Élet.

Hogyha az Akarat gyatra

Hogyha az Akarat gyatra,

Eső hull a Gondolatra.

 

Idő-parti füzesekben

Iszappá romlik az Ember,

 

S maga helyett szólni enged

Csiricsáré jelképeket.

 

Hogyha az Akarat gyatra,

Pénz kászálódik a bakra,

 

Doktrína világot vakol,

Bakarasz gyereket rabol,

 

A Múltat posványba vetik,

A Jövendőt vetkőztetik...

 

Hogyha az Akarat gyatra,

Köd tapad a Pillanatra.

 

Áll a Remény lenyírt szárnnyal,

Sodródik a Hit az árral...

 

Platón Atlantisz-vétója

Platón Atlantisz-vétója -
Lelkünk lapjára van róva.

Platón ma is vétót emel
Arra, ami azt érdemel.

Ha pökhendi a tudomány,
Mindig legyen olyan talány,

Ami üstökön legyinti,
Illő alázatra inti.

Platón Atlantisz vétója;
Alaposan átgondolva...

Már utána sem értették;
Vagy csak érteni nem merték.

Arisztotelész vitatta,
S a Mesterét - megtagadta.

Amit folyton letagadnak,
Annak csak Hatalmat adnak;

Platón szelleme mosolyog -
S ágálnak a szkeptikusok...

Nekem a vers

H.Gábor Erzsébet
Nekem a vers (2)
 
Úgy gondolok mindig rátok,
drága versek, jóbarátok,
mint anya a gyermekére,
vagy a pap a szentmisére –
szeretettel, alázattal.
Engem mindig megvigasztal
az a tudat, az, hogy vagytok,
születtek, és élményt adtok.
 
Ezer bimbó bomlik bennem.
Szóvirágos tengeremben
megfürdőzöm, s tiszta leszek,
mint a kéklő, türkiz egek,

Nyár van, érik a Jövendő!

Nyár van,

Érik a Jövendő!

Az égbolt virágos kendő.

 

Kacagnak a lombkoronák,

Kanyarog az Élet tovább.

 

Kikerülünk mocsarakat,

Holtágakat,

Tévutakat.

 

Villoghatnak lidércfények,

Dalolhatnak a szirének,

 

Ordíthatnak az ég felett,

Sötétíthetik az eget,

 

Csábításra nem figyelünk,

Jó úton, jó felé megyünk.

 

Egyre több lesz a teendő,

Nyár van,

Érik a Jövendő!


 

Hangafű

A hangafű a délutáni fényben
ragyogva ég szemembe, andalít,
körötte szállnak zümmögőn a méhek,
bebólintják lilás virágait.
 
Miként szerelmem repdes így körötted,
begyűjti minden édes nedvedet,
akár a méh, kegyedben úgy fürödhet
remegve lelkem, éri lelkedet.
 
Örökre szól az alkonyat varázsa,
amint az éjbe fut velünk hamar,
s ölelkezésünk hangafű-románca
a hűs mezőben langy szelet kavar.
 

Tisztelet a magyar szurkolóknak!

Tisztelet a magyar szurkolóknak,
Akik a Csapatunk mellett voltak!

Minden jelen őrültség dacára,
Reményt vittek a futballpályára.

Mit sem adtak degenerált trendre,
Ami őket kipécézi rendre.

Nem hajlottak gonoszok szavára,
Nem hagyták a Csapatot magára.

Tisztelet a magyar szurkolóknak,
Idén fáradhatatlanok voltak!

A forró európai nyáron
Túltettek Ők az egész világon.

Magyarországért végig kiálltak;
Részesei lettek a Csodának.

A Csapat külső tagjai voltak,
Ostoba rágalmakkal dacoltak.

Dentumogyer idejében

Dentumogyer idejében,
Valahol egy erdőszélen,

Gyönyörű, füves tisztáson,
Napsugaras régi Nyáron

Érkeznek a fejedelmek,
Örök szövetségre lépnek.

Vérük csordul a bögrébe,
A Vérük - Mindenki Vére.

Egymásnak szent esküt tesznek;
Mától kezdve egy nép lesznek.

Dentumogyer idejében,
Valahol egy erdőszélen,

Hét vezér szövetségre lép,
Megszületik a magyar nép.

Árpádot pajzsra emelik,
Nagyfejedelemmé teszik.

Dentumogyer idejében,
Valahol egy erdőszélen

Júliusi forró napok

Júliusi forró napok;
Az ostobák - akarnokok.

Túlkoros, zavart gyermekek,
Még ha látnak, sem értenek.

Mint fügére orángután -
Futnak beteg dogmák után.

Júliusi forró napok;
Nyár hevében Remény lobog.

Identitás - fél Boldogság;
Szép Jövendőt, Magyarország!

Hagyomány szól,
Divat csacsog;
Júliusi forró napok.

Beteg doktrínák alkonya

Beteg doktrínák alkonya -
Róka, rege, róka!
Szutykos gender-levében fő
A vén Európa.

Kioperált józan eszét
Sufnijába rejti,
Hogy ki a Lány, ki a Fiú,
Azt is elfelejti.

Himnuszunknak szivárványos
Rongyokkal köszönnek,
Vége-hossza nincs felénk a
Rágalom-özönnek.

Beteg doktrínák alkonya -
Róka, rege, róka!
Előbb-utóbb majd egészen
Másról szól a nóta.

Hamarosan kiszárad a
Teória-holtág,
Összefogni!
Megmaradni!
Hajrá Magyarország!

Karanténlét

H.Gábor Erzsébet
Karanténlét
 
Tavaszi szellő lengedez,
tárva az ablak, fáj a lét,
rabságom kínja megsebez,
szívemet bánat rágja szét.
 
Karanténlánc mi fogva tart,
koronás, ordas vírusok
okozzák kinn a zűrzavart -
fogolyként élni nem tudok!
 
Egyetlen mentsvár van talán -
képzetem szárnya messze visz,
apám kiszolgált asztalán
papír is van, meg penna is.
 

A tihanyi visszhang

Hét szótagot mond - szélcsendben...

Ül foszló, vén emlékekben.

 

Régen frissebb volt a szava,

Számos nemzedék méltatta.

 

Hogy szólni hány nép hallhatta,

Azt csupán Isten tudhatja.

 

Mikor születhetett róla

A szép szomorú legenda?

 

Amilyen darabos, ködös,

Éppen annyira különös.

 

Mozaikok egyvelege;

Tán nem is tartoznak egybe.

 

A történet nyers hangzása

Utalhat rövid korára,

 

De oly homályos a keret,

Hogy nagyon régi is lehet.

Oldalak