Így ősz felé

Így az őszhöz közeledve
rövidülnek a napok,
fogy az ember életkedve
– néha én is harapok.

Bár tudom, hogy félév sem kell,
s újra itt a kikelet,
Isten addig időt szentel
rád, és törődik veled.

Rávesz, hogy most magadba nézz,
s készüljön a számvetés,
elég lesz-e télen a méz,
s vág-e kolbászt majd a kés?

Fáskamrádban van-e bőven
száraz téli tüzelő,
és kitart a rút időben,
amíg új nap tűz elő?

Négy fal közé begubózni
zimankóban sem szabad,
mert míg jár a kártya, dózni,
a tilosba tart a vad!