Búcsúzás
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, augusztus 17 - 18:50
Álmomban rabom vagyok, magammal vívódom,
hangodnak karca visszhangzik, kong magányomon.
Hol lobog a tűz, ami piros virágot nyit?
Várlak remény-éjen, mondd szeretsz-e parányit?
Homlokom mögött őrizlek, a filmünk pereg,
már csak pár lépés a pokol, vádol a szemed.
Szótlan búcsúzunk, utolsó csókod romba dönt,
némán állok, sors utamon senki nem köszönt.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, augusztus 17 - 19:43
Permalink
Nagyon szép lírai
Nagyon szép lírai vers.
(Látom megtetszett a lávavirág kifejezésem.)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, augusztus 22 - 09:57
Permalink
Kedves Sea! Boldoggá tett,
Kedves Sea!
Boldoggá tett, hogy lírainak találtad.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, augusztus 17 - 20:17
Permalink
Szeretettel olvastam szép
Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Dyona.
Zsike:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, augusztus 17 - 20:41
Permalink
Kedves Zsike! Szeretettel
Kedves Zsike!
Szeretettel fogadtalak a versemnél.
Dyona
Mysty Kata
2013, augusztus 18 - 14:46
Permalink
Nem is búcsúzás ez, inkább
Nem is búcsúzás ez, inkább szeretve elengedés...Szép!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, augusztus 18 - 16:00
Permalink
Kedves Kata! Igazad lehet,
Kedves Kata!
Igazad lehet, nem gondoltam erre, de jó ötlet.
Szeretettel Dyona