Dunai tavasz

 
 
Ezüst gyöngyét a Hold pergette, 
öregen bókoltak a fák, 
de millió rügyét fesletve 
virágzik Április anyánk.
 
Bomlik a jókedv is, kitárul 
az ablakok sora megint, 
a szellő illatárral járul 
be szobánkba, suhan, kering.
 
Bődül egy sétahajó kürtje, 
bringákkal telt a parti sétány. 
Szín-lobogás a tavasz fürtje 
Duna csillámokon ha sétál.
 
Elring az Idő a habokban, 
hullámzik múlt, jelen és minden 
ami bánat, öröm, s ha loccsan, 
érezzük súlyát ereinkben.
 
Nedv-keringető életáram, 
csiklandó vágyak, kedv repesnek,
buzdulnak vízben, légben, sárban… 
Tavasz, Április! Úgy szeretlek!
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Meseszép a zárlat!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Köszönöm, Laci!

hzsike képe

De szép ez a Dunai tavasz! Szeretettel olvastam szép versedet, Irénkém. :)

Haász Irén képe

Köszönöm, drága Zsikém!

Csilla képe

Pezsdítő, zsongító vers, élnek a színei, képei. Én is szeretem az áprilist, ahogy a versedet is!

 

Haász Irén képe

Köszönöm, Csilla! Ölellek.

Haász Irén képe

Köszönöm, Csilla! Ölellek.