Ébredés
Aranyló áradat a lombban;
napfény cikázva lángra lobban,
áttörve levél-barikádon,
mint rab madár kalicka rácson,
a fák tövébe fest serényen
vigyázva rá, hogy meg-ne sértsen,
felriadó vadat a fűben,
rakoncátlanul, derűsen,
csak fest, vidáman, jó a kedve
s íme, az erdő felébredve
köszöni meg ecsetje lángját,
felfedve zöldellő palástját.
Vidám gyerek-had érkezik most,
kacagva hagyva ott a várost,
kirándulnak; s a bölcs tanáruk,
kimérten sétálgat utánuk.
Bokor tövében rongyos ember,
láttukra, kóvályogva felkel,
majd visszarogy, fejét lehajtja;
mert még szégyelli, nem akarja,
hogy így lássák őt elesetten;
a gyengeségén ne nevessen
senki; hát gyorsan elfordulva,
bemászik mélyen a bokorba.
Talán, nem veszi észre senki,
vagy nem akarják észrevenni.
A bölcs tanár szemét leszegve,
sétál el közvetlen mellette,
s a gyerekek mind nevetgélve
odébb leülnek, fák tövébe.
Csak egy maradt, aki odanéz.
Mosolya elhervad, elenyész,
s agyába szökken öntudatlan,
a valóság, mely láthatatlan,
rejtve volt eddig a szívében,
de ott gyökerezett, benn, mélyen...
Most hirtelen tör rá a súlya,
felébredése úgy lehúzza,
hogy válla is remeg beléje.
Lassan leül, bokor tövébe.
Tétován bontja hátizsákját,
előkeresve uzsonnáját,
benyújtja ágakon keresztül;
s érintésüktől összerezdül.
Nem szól, csak érzi, hogy a másik
nem nyúl érte, mert tétovázik.
Hát leteszi. Könnycsepp szemében;
pár perc alatt felnőtt a fényben ...
Hozzászólások
Toma
2012, március 2 - 16:41
Permalink
A történet mai és nehéz. A
A történet mai és nehéz. A megfogalmazás kissé balladai, és ehhez mérten van bevezetése, bonyodalom, megoldás... ezért kicsit talán nekem már sok egy versben, de ez csak szubjektum kérdése...
Braunel
2012, március 4 - 08:10
Permalink
Köszönöm az olvasást Toma ...
Köszönöm az olvasást Toma ...
Braunel
2012, március 4 - 08:11
Permalink
Köszönöm Joe ...
Köszönöm Joe ...
Weinberger
2012, március 4 - 09:14
Permalink
Nem a tartalom, hanem a forma
Nem a tartalom, hanem a forma volt az, ami miatt egy másik nagy lélegzetű versed, "Hajnali monológ" jutott azonnal az eszembe. Itt egy egyéni sors, ott rétegek, osztályok (ha létezik még ez a "mozgalmi" fogalom) sorsa volt a téma. De a formáról: Itt a különleges tagolás és a megítélésem szerint a tökéleteshez közelítő ritmus és rímek arról tanúskodnak, hogy bár a tartalom talán kevésbé szenvedélyes, de szintén súlyos - viszont nem vált túlsúlyossá: megengedted magadnak, hogy nagyon odafigyelj a formai jegyekre. Úgy gondolom, hogy a két vers keletkezési ideje között legalább két év különbség van - de persze tévedhetek... Összegezve: ez tetszik jobban.
Braunel
2012, március 13 - 19:06
Permalink
Elnézésedet kérem Miklós,
Elnézésedet kérem Miklós, hogy csak most válaszolok, de csak most vettem észre, hogy van még egy hsz. ehez a versemhez. Valóban jó a megérzésed a két vers keletkezési idejét tekintve. Pesze a Hajnali monológot is finomítgattam még elég sokáig, de az 2009-ben íródott. Ez a versem pedig 2011-ben. Eltaláltad. Ezek szerint némi fejlődést vettél észre a stílusban? Ha igen, ennek igazán örülök. Köszönöm odafigyelésedet, és (ha lehet), ezt szeretném ha a jövőben is megtennéd. :)
Őszinte barátsággal: Barna