Fáj a múlt, fáj a jelen
Beküldte Mysty Kata - 2019, július 18 - 13:18
Fáj, nagyon fáj,
hogy már nem vagy...
már nem is leszel,
A nap is hiába kel fel,
le se nyugszik, velem szenved.
A hiány egyre nagyobb.
Az a perc, amely elválasztott,
bennem jéggé fagyott,
A hajnal is késik,
úgy bealkonyodott.
Az ég kékjén most képzelet alkotta
halvány alak rajzol hívó patakot,
benne Te egy lélekcsónakon.
Hiába a sírás, csak az Írás
vigasza húz a mába át.
Fáj a múlt, fáj a jelen,
Hogyne fájna a jövő, nélküled?!
Az elmúlás kegyvesztetten temet el
hirtelen, de az irgalom heve szerfelett
a gyertyalángban mégoly hevesebb,
és oly kemény, mint az élet-szerelem!
Mysty Kata
Fáj a múlt, fáj a jelen
Hozzászólások
hubart
2019, július 19 - 11:27
Permalink
Nagyon szépen megfogalmaztad,
Nagyon szépen megfogalmaztad, Kata. Teljesen átéreztem.
Mysty Kata
2019, július 20 - 14:02
Permalink
Drága Feri, ❤️ ből köszönöm!
Drága Feri, ❤️ ből köszönöm!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2019, július 29 - 14:56
Permalink
Fájdalmasan szép! Részvétem,
Fájdalmasan szép! Részvétem, drága Kata!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2019, július 30 - 11:33
Permalink
Drága Lacikám, ❤️ ből
Drága Lacikám, ❤️ ből köszönöm a figyelmedet, s azt, hogy együttérzéssel olvastál.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"