Hangtalan
Beküldte Kankalin - 2020, május 30 - 14:52
Néma tótükör, csupán a láp dalol,
nem én; fogoly vagyok kopott ruhákban,
s legyűri gyönge testemet, ha lágyan
szél szalad felém a lomha fák alól.
Kint süket fülembe zajt süvölt a nyár,
sziklakönny patakja lusta lomb alatt
szirteket szakít, de hangtalan marad,
mert a "börtön őre" csöndlakatra zár.
Zenét nem ont az ég, nem adja dalba
játszi záporok neszét, de már ledér
madár se szól; sivár a táj nyugalma.
Tetszhalott a metronóm, a csontra mér
ütést; vajúdna még, hol elvetél ma,
múlt időz jövő fölött, s dühöng a vér.
Hozzászólások
hubart
2020, május 30 - 15:17
Permalink
Ó, de szép! Igazi lírai
Ó, de szép! Igazi lírai csemege ez a szonett, drága Kankalin! Szeretettel gratulálok!
Kankalin
2020, május 31 - 18:01
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm szépen! :)
Szeretettel: Kankalin
Nagygyörgy Erzsébet
2020, május 30 - 18:35
Permalink
Remek lett. Erzsike
Remek lett.
Erzsike
Kankalin
2020, május 31 - 18:02
Permalink
Kedves Erzsike!
Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen! :)
Szeretettel: Kankalin
Haász Irén
2020, május 31 - 16:24
Permalink
Gratulálok, pontos ritmus,
Gratulálok, pontos ritmus, szép tartalom!
Kankalin
2020, május 31 - 18:02
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Köszönöm szépen! :)
Szeretettel: Kankalin
lnpeters
2020, június 2 - 18:39
Permalink
Nagyszerű vers!
Nagyszerű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kankalin
2020, június 3 - 07:31
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönöm szépen! :)
Szeretettel: Kankalin