ima

Ég veled barátom.
Engedd, hogy elköszönjek tőled.
Nem sírok, s nem zokogok.
Csak csendben gyászolok.
A rám hagyott örökséged
féltve őrzöm, amíg élek.
Vigyázom, s óvom
kihunyt lángod.

Leszáll az éj,
s te csendben elmentél.
Azon estén
elengedted kezem,
és a fájdalom beköltözött
a szívembe.
Kihunytak a fények.
Elhalványult törékeny életed.
Isten akarata szent,
de ha kell, szembefordulnék hitemmel,
hogy újra élj.
Látod Isten,
Tied a lelkem,
neked élem törékeny életem.
Nem festek hamis szavakat ajkamra.
Nem ígérek,
hisz tudom, bűnös vagyok.
Nap mint nap
hozzád szól első szavam.
Félve suttogom neved:
Isten.
Légy kegyes, s legyen áldott,
minden gyermeked.
Hisz te adtad, szívembe,
törékeny hitem.
De kérlek segíts, hogy erős legyek!
S tudjam, mi a jó tenéked.
Mert én, mint halandó lélek,
hiába igyekszem.
Nem megy.
Hazugságban tengetem életem.

Tudom, vétkeztem,
ne lásd, esendő életem
csak a tied,
drága Istenem.
Ma nem sírtam, kereszted előtt jó atyám
nem térdeltem.
S nem hangzott ajkamon
ima.
Csak csendben álltam lehajtott fejjel.
Csak néztem megkövült arcod a kereszten.
Nem vagyok méltó, hogy meghallgass.
Csak te ismered bűneim, senki más.
Szétszórtad a szeretet magját,
de én csak belerúgtam,
és nem tettem semmit,
semmit, jó atyám,
hogy megtaláljalak.
Olyan vagyok, mint a pelyva.
Csak ha megráznak térek észhez.
De már késő.
Ezért nem sírok.
Mert nem lennének igazak könnyeim,
és úgyis észrevennéd a hamisságot ajkamon.
De kérlek, kit igazán szeretek
s kik fontosak életemben,
rájuk tekints, és vigyázd életük!
Vezesd őket az igaz útra,
hogy megtaláljanak a szívük mélyén.
Lássák kiszámolhatatlan jóságod erejét.
Tudják: biztonságban vannak,
hogy figyeled életük, amíg élnek.
Szóljon értük az imám,
hogy ne legyen késő a megbánás!
Legyen áldott az életük mindazoknak,
kik beköltöztek szívembe egy életre.
Tudom, sokat kérek, de tedd meg,
hogy boldog legyen törékeny életük,
Atyám!
ÁMEN.