Múlt, jelen, jövő
Beküldte hubart - 2021, április 19 - 20:33
A dráma fészke víg alom,
mely olykor-olykor borba fúlt;
nem könnyezem, de rí dalom:
saját hamvába holt a múlt.
Árpád dicső vitézinek
hiába kellett halnia?
Kinek segít, vajon, kinek
e mélabús nosztalgia?
A szűz jelen lányarca szép,
kelengye-álmokat szövő,
de sleppje más mocskába lép,
ha várja jószagú jövő.
Bilincsbe verve két kezünk,
gyötörnek szolgakételyek:
miránk mondják, hogy vétkezünk,
amíg világunk tévelyeg!
Hozzászólások
Csilla
2021, április 19 - 21:16
Permalink
Nagyon kifejező, remek vers!
Nagyon kifejező, remek vers!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2021, április 19 - 22:38
Permalink
Nagyon szépen köszönöm! :)
Nagyon szépen köszönöm! :)
...
2021, április 22 - 11:15
Permalink
Elismerésem, Ferenc!
Elismerésem, Ferenc!
hubart
2021, április 22 - 19:08
Permalink
Köszönöm szépen, Imre!
Köszönöm szépen, Imre!
lnpeters
2021, április 23 - 10:04
Permalink
Hajaj...
Hajaj...
Nehéz dolgok ezek, Ferikém...
Jó a versed!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2021, április 23 - 17:21
Permalink
Úgy tűnik, egyre nehezebbek,
Úgy tűnik, egyre nehezebbek, de bízzunk benne, hogy a világ előbb-utóbb kijózanodik, és nőni fog a szövetségeseink tábora! Addig is állnunk kell a sarat. Köszönöm szépen, Laci!
lnpeters
2021, április 24 - 11:59
Permalink
Álljuk, Feri! Hosszú távon
Álljuk, Feri! Hosszú távon semmiféle gonosz förtelem nem szokott megmaradni.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kankalin
2021, április 28 - 18:20
Permalink
Éppen ilyen a világ, Feri -
Éppen ilyen a világ, Feri - dráma felé tartó. Jól fogalmaztad meg a lényeget, egy nagyszerű versben.
Szeretettel gratulálok! :)
hubart
2021, április 28 - 20:42
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves szavaidat, drága Kankalin! :)