Nyers anyag

Megalkuvó az, aki megbocsájt,
azt , ami fájva fáj!?
ami megaláz , majdnem
hogy , meggyaláz ?

Tudom , hol-hogyan nőttem föl ,
 azt is, hogy   - van boldog szegénység .

Egy szobás földes parasztházból,
indultam a nagyvilágba...

Szövőszék a közepén, szőttem
amikor anyám helyébe nőttem..
Tologattam ide - oda a hajót,
simán siklott útján, vad vízen.

Szőttem inkább álmokat,
porba hulló vágyakat.

Gyerekként gyászoltam
kicsi testvéremet, s
csodáltam nagyapámat,a
példás kézmívest...

Játszottam általa csinált
kócbabákkal, zenéltem
kukorica szárból
készült citerával.

A "csúnya" fogalmát
megtanították nekem ,
akik nem láttak
szépnek engemet.

Ez aztán önbizalmam
porig letarolta...
Beteggé tett, s
bezavart "négy falba".

A könyvek és az
írás lett menedékem ,
vigaszt adó "szenvedélyem".
Sikert és elismerést
kaptam eleget, de
helyrehozni lelkem
nem volt képes semmi sem.

Felém közeledő szívek
szavát sem hallottam.
Elfordultam balgán,
szívem ;- a vékony üveg -
tovább repedt!

Aztán az idő szele rajtam
irányt változtatott.
A Gondviselő angyalai
edzették lelkemet , ápolták
életbe vetet hitemet ,
formálták széppé énemet,
s a csúfnak hitt ábrám.
 
 Jöhetett egy kiegyezés ;
 Zsákutcában hátra arc ,
 Belső hang csendje harc!
 Fájás már nem kísért!