Pezsdülés

A félhomálynak odva még sötét,
oly álmatag mereng a fény a célig,
zefír zilálja bokrok üstökét,
a szilvafák ma álmaik mesélik.
 
De titkaikra senki nem vevő.
Na még ilyet! Fogytán a szó türelme.
Csupán az Ég, a fenti Jótevő,
no és a cserfes szarkapár fülelne.
 
Kidugta homlokát a hóvirág, 
csodát hozott a méla Móka-partra,
köszöntik ott a barkabóbiták.
 
Szegény diák fejét el is csavarta.
Mosolyt fakaszt a régi gondokon,
tavaszt, ugyan, ki venne most zokon?!

Hozzászólások

Csilla képe

Csodás tavaszköszöntő szonett, szeretettel gratulálok! :)
 

Gyönyörűséges!

hzsike képe

Gyönyörű természetvers, gazdag költői képekkel, és remek ritmussal.

Szeretettel gratulálok, kedves Feri! 

hubart képe

Kedves Csilla, Imre, Zsike, köszönöm szépen a hozzászólásaitokat!  :)