Szeretkező vers (+18)
Beküldte Braunel - 2012, február 20 - 19:30
Tűzviadalban a vágyunk, nem lehet oltani sem már;
paplan alatt a világ, édes a kéj, ami él.
Combjaid isszák csókjaimat, kitakarva a szent-vár.
Nyelvem a kelyheden, és ízed imádva remél...
Elveszed azt, mi tiéd, és lüktet a szádban a létem.
Bársonyos ajkaidért fényesen újra kinő,
majd a gyönyörben alél, és robban az álmom a fényben.
Nyugszik a szív szava már, s ringva megáll az idő...
Hozzászólások
Braunel
2012, február 21 - 15:47
Permalink
Köszönöm Joe. Megfogadtam a
Köszönöm Joe. Megfogadtam a tanácsaidat.
Örülök, hogy tetszett ez a kis szeretkezős agyszüleményem ...
:)
Cecilia
2012, február 22 - 11:34
Permalink
Nekem is tetszett, és csak
Nekem is tetszett, és csak azt remélem, hogy nemcsak agyszüleményed. Mit kívánhatnék mást, mint további ilyen szépet!
:))
Braunel
2012, február 23 - 20:04
Permalink
:) Hát nem csak az
:) Hát nem csak az ...
Köszönöm Cecilia. :)
szurkevirag
2012, február 22 - 11:51
Permalink
Gratulálok! Egy tökéletes
Gratulálok!
Egy tökéletes disztichon! Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyet tudnak írni.
Üdv. Balázs
Braunel
2012, február 23 - 20:06
Permalink
Köszönöm Balázs. Örülök,
Köszönöm Balázs.
Örülök, hogy tetszett.