Téged nézlek

Fényévekre sziporkázol tőlem,
sodor minket titkos, vad erő,
s bár nagy az út térben és időben,
feléd tartok, én, a vakmerő.

Téged nézlek tán vagy ezer éve,
és e látványt már meg nem unom.
Szemem fénye csillagsugárkéve,
mely egy angyalt pásztáz félúton.

És ha néha visszanézel énrám,
olyankor még szebben felragyog;
öröm pezsdül a nagy Tejút-vénán,
csillag vagy, s én üstökös vagyok.

2015. jan. 10.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Csodaszép ez a vers, kiragyog fényével a csillagok közül...köszönöm.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike. :)

Mysty Kata képe

  Csillagosan szép!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Kata!:)

lnpeters képe

Remek!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Laci. 

hubart képe

Köszönöm, Joe.

Haász Irén képe

Néha-néha elhagylak a pályán,

amit a sors számunkra kijelölt,

de nem hagylak magadra végleg, árván,

sziporkáid fénye hűséggel tölt...:)

hubart képe

Köszönöm a verses reagálást! :)

Bieber Mária képe

Nagyon-nagyon tetszik!

Gratulálok! Engem elvarázsolt egészen.

Bieber Mária

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

Örülök neki, kedves Mária. :)