Tucat talány

Megmaradt az első pillanat nekem,

hittem, minden szép varázs örök, csak az.

Álom vált, hogy mindent is jelenthetek, 

fájt, hogy másnak  játék, apró kis kaland.

Mert új az érzés - szólt a nagy felismerés,

így volt, s bíztam, nem egyoldalú a láz, 

lelkem mélyén tudtam, nem édeskevés

ez ír, s létem ikreként meg nem aláz.

Éj időbe’ vár, derűs mosoly fogan.

Kortalan vagyunk, és minden jár nekünk,

a perc sietve jár, gyorsan elrohan, 

és a miliő is esküdt ellenünk.

Hogy telt tucat idő, nyíltam, s nyílt, akár

éhen-szomjan régtől szárnyra kelt madár.