Új teremtés

A Férfi nézett.
Szúrós szemmel,
méregetve...
Lelke a kötélen száradt,
ölelt apró dolgot, párat,
amit még tartani tudott,
féltő, óvó szerelemmel.

Léptem tovább,
szem ne lássa.
Meztelen volt...
Sűrű, apró lélegzettel,
nyalábolt pár dolgot még fel,
húzva kincset önmagához
s Lelke üregébe hányja...

Észrevette,
távolodom...
Ijesztően,
görnyedezve teher alatt,
meztelen talpával havat
hányva, tartotta iramom.

Utolért hát...
Nincs menekvés.
Pőrén áll ott...
Tűnő kincs mögötte, csóva,
szétszóródva mind a hóba,
nincstelen új teremtés...

Kirakatban
magam nézem.
Tükörképem...
Áll ott, pőrén, és szelíden,
önnmegadva, újra-létben,
szentlélekre várva éppen...