Mysty Kata blogja

Mysty Kata
A Mikulás jön-e már?
 
Kapu előtt Peti áll,
A Mikulás jön-e már?
 
Messzi földről érkezik,
laptopon email-ezi..
- hova, s mikor érkezik...
 
"Amit viszek, gyermekem!
Puttonyomban: - fegyverek!
Bátorság és kitartás,
életedben vidámság,
barátságos szív és száj...
egészség és jó étvágy,
tanulásban eredmény,
ez csak mind, mind jó kellék...
 
Vedd el, vidd el, a tied!
Szomjad oltó friss vized!
Mindennapi kenyered!
Megkönnyíti terhedet."

Mysty Kata
Advent és gyertyafény!

Mama ölel, ma is...
érzem - átölel, keze még
kezemben - elalél,
Dédelgető, óvó kezén...
védelmező melegség,
bizseregve érzem én,
Adventi gyertyafény...
- az arcát idézi elém.

Mysty Kata
Várjuk, jön
 
Napfény bújt a hó alá,
jöhet, jön majd ráadás,
keres kicsi kis ereszt,
a fény rajta egy kereszt.
 
Hócsepp hozzá úgy simul,
nem mozdul, csak makacsul
átcsöpögvén - öleli,
csók pecséttel eljegyzi.
 
Elolvad majd magától,
deres, derűs hamvából,
Lanyhulj, hevülj - melegedj,
ember szívben esedezz!
 
Karácsony lesz, itt van már,
szívünkben még kék a nyár...
szirmát bontja szívvirág,
várjuk, jön a Messiás.

.Mysty Kata
Vallomás
 
Szívetek dobog most bennem...
mit is lehetne még tennem!?
A régvolt gyerekben sebek...
kinyílnak bár, - mind heges.
 
Meggyógyulok tele hittel,
mert verselek; - s kereszt-rímmel
a ritmus, meg a "Hiszekegy"...
     mind Ti vagytok bennük, s bennem.

Mysty Kata
Kapuk
 
Nyíljatok ki kapuk, a gyermekek előtt!
Nyíljatok meg bátorítón, s engedőn!
Mindenhol és rögvest táruljatok mind ki,
ne tétovázzon előttetek már senki!
 
Induljon, menjen, meg tétova se álljon,
nehogy egy másvalakire tétlen várjon...
Vissza ne húzza álnok, hamis szeretet,
engedjünk csak felnőni minden gyermeket!
 
A "hiába" kapunyitás oly aggasztó,
- bátorságodon múlhat az ennivalód...
Lesz-e betevőd, vagy felkopik az állad,
s majd a kapuzárás is lenyomja vállad!?

Mysty Kata
Csak képzelem?
 

Beszélni, járni megtanítottak
- vagy ezt csak mind képzelet?
A betűvetést, és a sok tudományt
    úgy oktatták,hogy karcoltak, véstek?!
Az elemi - nem csupán alaplap...
a közép és felső meg félvezető,
az életiskola is csak próbakő?
Tanuló vagy tanító maradok...
örök diák, aki mindenért Istenhez kiált?
Holtig tanuló papként új kapu nyílik,
s a mennyben lesz az az Egyetem....
ahol egyetlen tantárgy lesz: a szeretet...

Mysty Kata
Párhuzam
 
Megőszültem...
Megannyi ősz adja tudtul:
- "eliramlik az élet".
Hiába töröm a fejem,
a természet újjá nem szül engemet.
Hull a levél, hever hullasorban!
Levélhulla temetők szerte holtan.
Őszhajam szálai, mint álmaim ritkulnak .
Őszi fa leszek, a halálnak kalapot emelek .
Az élet ősze ül rám...
ráül a fákra , lombkoronákra...
kopaszon, mint szobor.
Lehulló hullákra majd hull a hó!
"Fagy köti tükrét".
Minden az enyészeté.

Mysty Kata
Csak egy liliom
 
Csak egy liliom a mocsár közepén,
az voltam... és maradtam én,
lassan növekvő, szélben meghajló
vihar tépte lélekdarab,
hittel táplált hitehagyott...
akit valahogy,
valami belső lobbanás
még összerakott...
 
Fényablak napelemén barnított,
sebeimből sejtszintig kigyógyított.
Formám, alakom

Mysty Kata

Októberi fényben

Októberi fényben
selyemkönnyű szél leng…
Zöld levélre téved,
rajta kicsit réved!

Októberi fényben
rejtőzködő vének,
nem szunnyadnak - nem,
merengenek fessen!

Októberi fényben
aranylóbb az élet…
Vágyak hullva lazán,
bennük vernek tanyát.

Októberi fény-szett,
csábítóan ékes,
gyönyörködtet váza…
a színpompás ráma!

Októberi tavasz
melegsége kamasz,
levélágyban átölel
szerelmetes hölgyet…

Mysty Kata : Szemem szemedért...

Mysty Kata
Különc kölönc

Különc kölönc
külön ül,
sőt elkülönül.
Nem különb,
közömbös,
 és néha kileng.

  Kitér más elől…
- másfelé! Letér
de önmaga felé.
Egyet sem ért,
 nem tűr ellenvetést.
"Magába  se száll",
magára sem talál.
Soha nem felel,
- csak"mellesleg".
De - önmagának
mindig megfelel.

Haragra gerjed
sebeket ejtve.
Nagyokat nyel,
ha magából kikel,
és harcra kelten
démonokat kerget.

3.változat

Mysty Kata
Lombhalál…

Le-lenézek, oda lépek,
zizegnek a levelek,
Rekedt hangú ének zendül,
a szél tánca ettől serdül.

Fel-felnézek, - lombtalanság…
és mindenütt nyugtalanság,
Kapuk nyílnak az ég felé…
az ősz hallgat , a tér beszél.

Fel-felnézek, - lombhalál!
Mindenütt - nyugtalan ág…
Kaput nyit az égi Fél,
ősz a gondról nem beszél.

Kisüt a nap, sápadt kárpit…
vénasszonyt még el- elcsábít.
Ágak lyukas ereszén,
fröccsen a fény szerteszét.

1. változatban

Mysty Kata: Sóhajok

Emlékem a kulcs,
hozzád ismét benyitok.
Ahol már csak a múlt...
veled ment el a titok.
Hiába várlak,
csak sóhajok szállnak...
Elepedek utánad.
- Jaj, te kegyetlen!
Meghaljak szeretetlen?

Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista - holott tulajdonképpen filozófus volt.

Karinthy Frigyes (1887 - 1938)

Mysty Kata

Kéklőn ragyog...

Szilva, szilva, szilvaszem...
szemről szemre szemezem.

mysty kata
Az őszünktől... félek.

Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
de nem cinkosod!
Szítom még haragod?
Van még bizalom...
Sok tavaszt hagyok,
s a teledben megfagyok...
Nyaramnak így vége,
az őszünktől úgy félek.
Hiszem, hogy túlélek
bántást, nagyot!
- Bár kicsit belehalok,
de, amit kapok,
- jóként, - a jóért vállalom.
Dehogy fájlalom,
- büszke ártalom...
Erről szól dalom!
Mindig ezt ringatom,
-hisz bölcső a karom,
pedig nem akarom!

Mysty Kata
Miért, miért...

A Nap helyére miért vágynál...
a helyében csak szabódnál,
ott látnád-e inkább magad!?
Korongra égnek a szavak.

Nem a fénye, de sugara
lehetsz, - csak maradj!
Szereteted melegét add,
de ne várd, hogy visszakapd!

A Hold pályáját miért futnád,
éjeken át kufárkodnál...
Uralkodnál sötét mezőn
- csillag-nyáj közt pásztor-sellő?!

Ragyogj inkább tenger tükrén ...
szívörömért - vízi tündér!

  Mysty Kata
Frigyládában
 
Frigyládában bot és rekesz,
Minden napon hitet teszek.
Ameddig ki nem virágzik,
testem-lelkem ázik-fázik...
 
Ha a botom meg is botoz,
addig még el nem kárhozom...
Életemet rendbe hozom,
szívemet is ráakasztom!

Mysty Kata

Fázós őszi...

Fázós őszi reggelem
egy nyári emlékhez vezet…
Terel mint juhász a nyájt,
játszik is, mint a szél a fán.

Fázós őszi nap halad
az égen, és oly hallgatag…
Ereje fogy, szava sincs…
ki nem fogyva marad Kincs!

Fázós őszi éjszakán,
nem gondolni rád Babám…
Vétek lenne, vétek ám!
Nem választ el csak halál!