A hónap verse – 2021. május

Haász Irén

A Gazda dolgai

A cipők megsüppedve állnak,
nem hajók már két vizes lábnak.

Kérgüket többé már a Gazda
nem törheti, nem tiporhatja.

A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?

Tanácstalan a bot, a párna,
kinti fogason nagykabátja,

hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,

mikor kéken villogó lámpás
kocsi vitte el, s egy kiáltás,

egy szó sem hangzott fel az éjben,
s ők még nem féltek akkor, még nem.

De éjre éj szállt, s pirkadatra
jajszó kúszott fel a falakra.

Gazdáné keze simít néha
csak rajtuk, s hallgat, mint a néma.

Nem csak a tárgyaknak van lelke?
A hiány őt is megviselte?

S mi, a Gazda dolgai, kezdjük
sejteni, többé nem feresztjük,

nem fésüljük, nem fedjük testét,
sorsában sorsunk hordja vesztét,

nem beretváljuk habot húzva
többé… S hogy útja mindőnk útja.

Hozzászólások

Kankalin képe

Több olyan mű jelent meg májusban, melyeket a hónap versének választhattam volna, ám „A Gazda dolgai” hatása első olvasás óta kísér.
Megrázó vers, süt belőle a hiány, a fájdalom és a felfoghatatlan űr, magam előtt látom a képeket.
Kedves Irénke, felkavartak és mélyen megérintettek soraid.
Enyhülést kívánok neked és köszönöm, hogy megosztottad velünk érzéseidet!

hubart képe

Jó döntés, ez a vers bennem is mély nyomot hagyott.

Irénkém, visszavárunk! 

hzsike képe

Mélyen megérintett engem is.   Megrázó erejű vers, méltó helyen.

Ölellek, Irénkém. 

lnpeters képe

Nagyon jó választás! A hónap legerőteljesebb alkotása!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Judit képe

Gyönyörű és fájdalmas, mégis valami ősi béke van benne.