Az éjjel hegedűse
Beküldte Szalayné Komlós... - 2018, október 19 - 20:38
Susog a lomb, távolban dallam kél az éjben,
Sötét az ég, homlokán csillagfények égnek,
Parázs a lég, táncba kezd minden édes álom,
Kacag a húr, holdvilág keringőz a tájon.
Boldog a nyár, arcába arcod van bevésve,
Neked dalol, hozzád hajol csókért cserébe,
Szíve szavát, szerelmét rábízza a szélre:
Hintse szét titkot őrző, forró, brokát égre.
Ezüst a tó, hűs tükrét tartja a Holdnak,
Alant a hab rajzolja, mit váltott valóra,
Amíg a dal tajtékán lágyan ringatózik,
Kelet felöl lassan hajnali pír lopózik.
Hosszú a tánc, fárad a hegedűs, s vonója,
Bűvös dalát beírta nyári csillagokba,
Amint lehull az ősznek első lenge fátyla,
Emlék marad rőtbe kopott tokjába zárva.
Hozzászólások
Csilla
2018, október 19 - 20:39
Permalink
Kedves Gizella!
Gratulálok ehhez a vershez is, és a 4. szinthez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Szalayné Komlós...
2018, október 20 - 17:29
Permalink
Válasz
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen! Örülök,hogy bekerülhetett a vers.