Ábránd
Beküldte virginás - 2018, február 3 - 09:53
Ábránd
Kerestelek a könnyeimben,
nem találtalak semelyikben.
Zeppelineknek kosarában,
minden összedőlt kártyavárban.
Úgy kutattalak fagyban, jégben,
szépről lemondó szenvedésben.
Tengerek mélyén, a hullámban,
karmazsinvörös paplan-ágyban.
Fekete-fehér szegénységben,
az ablakpárkány-repedésben.
Patakvizeket gyűjtő gátban,
eső utáni pocsolyákban.
A bizarr sorsban kémleltelek,
Hol nincsenek véletlenek.
Örökös harcban, vidámságban.
Bezárt ketrecek szigorában.
Hol az életnek ajtót nyitok,
a fogamzásban lettél titok.
S ha lenne álmom, benne lennél,
minden éjszaka megszületnél
Hozzászólások
hzsike
2018, február 3 - 10:06
Permalink
Kedves András!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)