Együtt
Beküldte Jégmadár - 2016, december 20 - 13:44
Múlik a reggel, tétova útra kel, indul a hajrá.
Illan a nappal, lépdel alélt lelkem tova, szépen,
pontosan ébred. Vágy-ölelésen ring ma a szellő,
csönd-szerető belekapva a szoknyám szélibe szaggat.
És csak mindig baktat a vágyam utánad egész nap.
Fodros felhőn gondola úszik el és vele jár az idő.
Fénylőn érint, napsugarán evez életem. Érzem,
nézi a boldog szép mosolyom, mert éled a holnap.
Látod Kedves! Nélküled én már nem leszek asszony. Hisz
hozzád térek. Női mivoltom támasza lettél és
már vele jár a tudat, hogy hozzád érhet a lélek.
Ráncaimat már rég lefaragtad, mert szerető két
karral ölelsz, így tartani tudsz, és izzik az élet.
Hozzászólások
Csilla
2016, december 20 - 13:49
Permalink
Kedves
Kedves Marcsi!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Jégmadár
2016, december 21 - 10:24
Permalink
Kedves Csilla! Köszönöm
Kedves Csilla!
Köszönöm