Éjben, ébren
Beküldte skultetyko - 2012, március 14 - 08:36
Kedvesem, látod
szívem sötétjét, fényét,
s látod a lángot?
Vagy csak megérzed
az ég vörösét, kékjét,
a holdvilágot?
Tudod? Nem tudod?
Szívemmel mindent látok.
Feléd indulok.
A hajnal mélykék,
rám küld nyugtató álmot -
Bárcsak ne félnék.
Közénk állt a múlt?
Jövőnk Isten kezében,
és szívedre hullt
ölelő kézben
az életre kelt éden,
és hozzád simult.
Ég az égi fény,
alatta fényben állok,
ébred a remény,
csodára várok.
Szívem éltető forrás,
és üres árok…