Falak

Már lebontanám a falakat, de késő;
Nincs kalapácsom. És elveszett a véső.
~~~
 
Rég építettem magasra, fel az égbe.
Így húzódtam be a magam börtönébe.
Fájó álmaim a múlttal szőttem össze.
Gúnyt, dühöt, dacot lukakba gyömöszölve.
És csak nőtt a fal köröttem egyre jobban.
Már az sem hallatszott , ahogy szívem dobban.
Ha néhanapján a falamon rés támadt,
hát csendben maradtam, befogtam a számat.
Senki meg ne tudja, hogy élek törötten;
ködből gyúrtam masszát és a rést betömtem.
Majd a csendem lassan átváltott sikolyra,
s rémülten meredtem a csupasz falakra.
És akkor rájöttem, még a nap se’ néz be;
be vagyok zárva a magam börtönébe.

~~~
 
Már lebontanám a falakat, de késő.
Nincs kalapácsom. És elveszett a véső...